A Tátra több pontjáról is jól látható a Tátra-csúcs koronája. Maga a Tátra-csúcs egy kétormú csúcs, melyhez két oldalt egy-egy mellékcsúcs kapcsolódik. Ezekkel együtt alkotja a koronát, amely legszebben talán a Csorba-tó felől rajzolódik ki. A Róth Márton-csúcs a korona egyik tagja, a Tátra-csúcs északi mellékcsúcsa. A főgerincen lévő csúcsot a Róth Márton-csorba választja el a Tátra-csúcstól, míg a Hunfalvy-hágó a Tengerszem-csúcstól.
A csúcsban három gerinc fut össze. Az említett két hágóból egy-egy gerinc indul a csúcsra: a Róth Márton-csorbából a délkeleti és a Hunfalvy-hágóból az északnyugati gerinc. Ez utóbbi gerincen, a csúcs közelében több torony is emelkedik. A harmadik gerince a délnyugati gerinc, amely a Sárkány-kapu felé halad. A Sárkány-kapu és a Poprádi-csorba, illetve a közöttük elhelyezkedő Sárkány-karmok választják el a Poprádi-csúcstól (Kopkitól). Ez a gerincszakasz kíséri végig a Hunfalvy-hágó felé haladó turistát.
A csúcs magyar és német régi neve a Tátra-csúcshoz való helyzetére utalt: Tátra-csúcs északi mellékcsúcsa / Nordtrabant der Tátraspitze. Ezt váltotta fel a XIX. század végén a Róth Márton-csúcs elnevezés. A lengyel eredeti elnevezését (Ciężki Szczyt) Nehéz-csúcsra lehetne fordítani. A csúcs az alatta lévő tóról kapta a nevét. A tó lengyel neve (Ciężki Staw) arra utal, hogy nehéz ehhez feljutni. Egy fordítási hiba következtében (češky [cseski]: nehéz; česky [cseszki]: cseh) lett a tó neve Cseh-tó, illetve a csúcs szlovák elnevezése Cseh-csúcs.
Első megmászói (Ernst Dubke id. Franz János vezetővel) 1904. július 7-én jutottak fel a csúcsra az északnyugati gerincen keresztül. Első téli megmászói Horn Károly Lajos és Kátai Ernő voltak, 1913. március 23-án. Az északi fal első megmászását Wieslaw Stanisławski és M. Zulawski hajtotta végre 1932. augusztus 25-én.
- a képre kattintva megnézheted azt teljes méretben is
Turistaút a csúcsra nem vezet, a csúcsot turisták nem látogathatják. A csúcs megmászása csak azon hegymászók számára engedélyezett, akik betartják a TANAP szabályait.
Északnyugati gerinc, II+
A Hunfalvy-hágóból néhány méterre megközelíthetjük a csúcsra vezető gerincet. A gerinctől jobbra halad a Kakas-csorba felé vezető ösvény. Innen úgy tűnik, hogy az első szakasz egy külön álló torony, de valójában nem így van, egy folyamatosan emelkedő gerincről van szó. A gerinc kezdő fellépése nem túl nehéz (~II-es mozdulat), utána pedig a széles gerinc jól követhető és könnyen járható (többnyire I, néhány rövid II-es szakasszal).
A gerinc kezdő fellépéstől kb. 200 m-re érjük el az egyre meredekebbé váló gerincet, innentől a gerinc tornyokra tagolódik. Ezek egy részét átmásszuk, a többit pedig délnyugat felé megkerüljük. A csúcs alatt visszatérünk a gerincre, és a csúcstömb közel függőleges, 3-4 m-es végfalán felkapaszkodunk a csúcsra. Ezen második, kb. 200 m-es szakasz többnyire I/II-es erősségű szakaszból áll, néha kissé erősebb betétekkel. A gerinc egy-két szakasza, a csúcs közelében lévő egyik jól rétegzett torony, illetve a hozzávezető átmenet kissé kitett, de technikailag nem nehéz.
Az út ékekkel/hexekkel/friendekkel, illetve hosszú kötélgyűrűkkel/hevederekkel jól biztosítható. Azonban óvatosnak és előrelátónak kell lenni a mozgó, néha óriási tömbökkel is.
- Felszerelés:
- 7-8 expressz,
- ék/hex/friend,
- hosszú kötélgyűrűk/hevederek
- Időtartamok (hivatalos és zárójelben a miénk):
- északnyugati gerinc (Hunfalvy-hágó - Róth Márton-csúcs): 1:00 (4:00)
- déli hegyoldal (Róth Márton-csúcs - Róth Márton-csorba): 0:15 (0:45, le)
- levezető út (Róth Márton-csorba - Hunfalvy-hágó a Kakas-csorbán): 0:50 (fel) (0:45, le)
