Miért mászok hegyeket, sziklafalakat? Ha Malloryt idézném, azért „mert ott van”. Talán nem is kellene többet beszélni, de nekem másért is. Nehéz elmagyarázni ezt. Ott kell lenni és át kell élni. Hogyan lehet arra válaszolni, mi abban a jó, hogy hidegben, forróságban, ködben, esőben, szélviharban, hóviharban, ... megyek valami felé? Arra, hogy miért nem maradok a jó meleg szobában hideg téli napokon, vagy miért nem vízparton vagyok a forróságban? Azért, mert a hegyek között béke, csend és nyugalom vesz körül. Magamba fordulhatok távol a világ zajától. Részese lehetek egy olyan világnak, amely oly' messze van a mindennapok gondjaitól, bajaitól. Ahol része vagyok a Természetnek, törpeként az óriások között. Ott ahol mindenfelé gyönyörködhetem, az apró vízcseppektől az égbetörő csúcsokig.
A Mont-Blanc francia normál útján (Bosses-gerinc)
Ha kegyes hozzám a Hegy, akkor felenged magára. Persze nem adja ingyen. Nekem kell saját magammal megküzdeni érte, hogy ott lehessek, és ez benne az igazán szép. Nem feltétlenül a csúcson kell lenni, hanem el kell odáig jutni. Ez adja az igazi értékét. Ha pedig sikerül feljutni, akkor a saját örömömet társaim öröme sokszorozza meg. Több mint 20 éve járok magashegyek közé, és mindig ugyanaz az érzés tölt el, mint annak idején, a legelső alkalommal. Az első találkozás a Magas-Tátra volt, amit életem párjával éltem át. Felejthetetlen élmény volt...
Ősz a Magas-Tátrában
Aztán van egy másik miért is. Miért pont bibircs? Számomra nagyon egyszerű. Van a Tátra főgerincének közelében egy hegy, amelyet úgy hívnak Bradavica, magyarul Bibircs. Sokszor láttam már régebben is a Nagyszalóki csúcsáról, a Vörös-torony-hágóból, a Kis-Viszokáról, a Tengerszem-csúcsról, ..., de nem tudtam, hogy így hívják. Még az is lehet, hogy nem is figyeltem fel rá. Tavaly egy gyönyörű februári napon a Tengerszem-csúcs tetején a csúcsokat szemlélve hallottam a nevét. Nagyon megtetszett. Pedig nem a legmagasabb, nem a legszebb alakú, nem a legnehezebben mászható, ..., szóval semmi leg. De nekem akkor is tetszett. Szeretnék egyszer a csúcsán állni. Még nem sikerült, de talán valamikor megadatik...
A névadó, négytornyú hegy
A harmadik miért pedig az lehetne, hogy miért is készült ez a honlap? Azt gondolom, talán ezzel be tudok valamit mutatni. Talán másnak is adhatok valamit, akik nem voltak ott. Bepillantást egy olyan világba, amely itt van mellettünk. Biztos mást fognak jelenteni a képek és leírások sokaknak, mint nekünk, akik ott voltunk azokban a pillanatokban, amikor ezek készültek. Ha pedig valaki ezeken keresztül késztetést érez magában, hogy ő is átélje ezeket a perceket, sose felejtse el: a hegy- és sziklamászás veszélyes sport. Ha túlbecsüljük saját képességeinket, és olyasmire vállalkozunk, amire nem vagyunk felkészülve, könnyen előfordulhat tragédia is. Jómagam nem tudok felelősséget vállalni a honlapon található tartalmak hatására bekövetkezett balesetekért...
Radnai-havasok a rhododendron virágzás idején
Végül pedig köszönet feleségemnek, gyermekeimnek, akik türelmesek és megértők hozzám. Köszönet nekik és barátaimnak, akik elkísérnek egy-egy utamon. Köszönet azoknak, akiktől tanulhattam...
2008. december 15.
