Tavasz a sziklákon I.
Kissé lassan indult az első találkozásom a sziklával. A találkozóhelyen derült ki, hogy a 13 emberre mindössze két kocsi jutott. A szervezésbe csúszott kisebb félreértés viszonylag hamar megoldódott. Röpke fél óra múlva már a harmadik kocsi is begurult, és rövid pakolás után elindultunk. A hozzánk aránylag közel lévő mátrai sziklákat több megállással, elég lassan sikerült elérnünk. Nem igazán siettünk, hisz az időjárás-előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett. Az egész országra kiterjedő eső 70 km/h órás széllel tarkítva, nem igazán sziklamászó idő. A három megállásból az egyik ok pedig az esti ételre és annak leöblítésére történő bevásárlás volt.
Mátrakeresztesen leállítottuk a kocsikat, melyet rövid átöltözés, majd a mászáshoz szükséges felszerelések zsákokba történő helyezése követett. Aznapi cél a Csókakő néhány útja volt. A társaság több részre szakadt, én maradtam a "tanuló" csoportnál. Rövid oktatás után, már biztosítottam Csoszi elölmászását. Bevezetésnek a Kétforintos fal legegyszerűbb útját választotta. Kiépítés után már indulhattam is. A műfalon eltöltött időnek köszönhetően egyszerűnek éreztem a feladatot. A fal tetején újabb oktatásra, az ereszkedési technika elsajátítására került sor. Miután lejöttem a következő próba a mellette lévő V-ös út, a Kétforintos volt. Csoszi gyorsan megteremtette a feltételt a mászásomhoz. Már jóval kisebb fogások és állások voltak, mint az előző úton, de sikeresen vettem ezt az akadályt is. Máté feljött az előzőleg általam is mászott úton, és a szikla tetején tovább adtam az ereszkedés szabályait, melyet Csoszi természetesen leellenőrzött. Következő utam ettől az úttól nem nagy távolságra lévő Torony déli falán az Áthajlás (IV+) volt. Az út kezdő része, maga az áthajlás a legnehezebb rész. De Csoszi elmondta az induló kulcsfogásokat, így aztán ez sem okozott problémát. A közepe felé egy kicsit eltértem az út vezetésétől, és egy jóval könnyebb szakaszra "tévedtem". Ezért elhatároztam, hogy még egyszer végigmegyek ezen az úton, melyet sikeresen teljesítettem is. A nap zárásaként Csoszi az V-ös Csóka élt mászta ki. A kezdeti áthajló részt, köszönhetően hosszú végtagjaimnak, viszonylag gyorsan másztam, és utána már csak egy kis nehezebb szakasz volt, de ezzel sem volt semmi gondom.
Ezzel be is fejeztük az aznapi mászást, melyet az előrejelzéssel ellentétben viszonylag jó időben töltöttünk. Visszaballagtunk a kocsikhoz, ahol egy kis frissítővel ütöttük el a perceket. Egy újabb pakolás után már az alvóhelyünk felé vettük az irányt. Gyors sátorállítás után már kezdődött az esti főzés előkészítése. Ahogyan sötétedett, a hangulat egyre jobb lett, melyet a tűz köré megérkezett borospalackok is biztosítottak. Aztán eljött az a pillanat is, amikor a híres DEKE tarhonya elkészültté lett nyilvánítva. Az esti éneklést csak az esőcseppek egyre sűrűbb zuhogása vágta ketté, és így mindenki nyugovóra tért.
