Tavasz a sziklákon II.
Hárman a reggeli után elindultak hazafelé, miközben még a sátrak álltak. Nem túl korán értük el a sziklákat. Mikor felpillantottunk az útról láttuk, hogy az előző naphoz képest, lényegesen többen serénykednek a falon. Egy kis tanácskozás után mégis a Csókakő falai felé vettük az irányt. Ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk. Miután a Csóka élt kimászta Csoszi, én is neki indultam. Egészen jól ment a dolog, már segítség sem kellett a fogások, lépések megtalálásához. Ezután a Nagy-fal (IV+)-os útja következett, amely annyiban volt új az előzőekhez képest, hogy egy hosszabb, 20 m körüli mászást igényelt. Az út végén lévő, kissé áthajló rész volt a legnehezebb, de minden simán ment. A fáradtságnak a nyomai lassan kezdtek eltűnni, szépen sütött a nap is, de azért nem volt dög meleg, jól éreztem magam a sziklán. Ezután követtük csapatunk másik részét a Báránykőre, ők egész nap ott másztak. További lépcsőfok volt a tanulásomban a Nagy repedés csoport, 20 m-nél kicsit hosszabb (VI-)-os Buda rés nevű útja. Az alsó része, kb. 2/3-a, az előzőekhez képest nem volt nehezebb. A füves párkányra történő megérkezés után jött a nehezebb rész. Kis erőkifejtéssel szerencsésen sikerült ezt is végigmásznom. Ismét örülhettem adottságaimnak is, amellyel viszonylag távoli pontokat is el tudok érni. A szikla tetején jó volt leülni, csodálni a tájat, és közben örülni annak, hogy eddig is sikerült eljutnom másfél éves munkámmal. Tudom, nem jegyzik ezt a teljesítményt sehol sem a "nagykönyvek", de én elégedett voltam ebben a pillanatban ezzel. Levezetésképpen pedig a Kétszöges csoport egyik (V+)-os, 20 m körüli útja volt a zárás, amit nem túl szabályosan, egy V-ös variánssal teljesítettem.
A hétvégén egy újabb lépést tettem a sziklák felé. Következő lépés lesz az elölmászás, majd a több kötélhosszas utak. Örülök, hogy most itt tartok, és szeretnék továbbra is fejlődni. Szerencsésnek érzem magam, hogy sokan segítettek idáig eljutni, ezúton újabb köszönet nekik érte.
