Sólyomkő

Magyarország, Zempléni-hegység

Sziklamászás a Fonyi Napok keretében

Nem érkeztünk túl korán a falakhoz, 10-11 körül jutottunk el idén először Sólyomkőhöz. A Kaliforna-tömb útjaiban szlovák mászók voltak, így hátrébb kerestünk magunknak utakat. Az utak többnyire az előző napi esőzéstől még vizesek voltak. Elsőnek a Kis-fal névtelen rövid útját másztuk ki bemelegítésképpen, majd a Zsákos Frodóval folytattuk. Közben Csosziék is (Spary és Sanyi) megérkeztek a falhoz, a Hohe Wandos programot erre módosították.

Miután mindkét utat kimásztuk elölbe, átszereltem a Magnificoba. Tavaly már sikerült beleülés nélkül kimászni, kíváncsi voltam most hogyan sikerül. Eleinte egészen jól haladtam, de a közepe táján elfogyott az erőm, vagy nem találtam meg a helyes fogás-lépés kombinációt, így egyszer bele kellett ülnöm. No, majd legközelebb! Közben Sanyi elölbe kimászta a Tour-mixot, így megkértem, hogy használhassuk a kötelüket. Ez volt az első utam ebben az útban. A kulcshelyet állítólag elég izmosan oldottam meg, de nem kellett beleülnöm, sikerült kimásznom. Ezután némi pihenés után a Torony névtelen, (VI-)-os útját választottuk. Csak arra emlékeztem, hogy ez tavaly nem ment rendesen. Akkor nehéznek bizonyult, de nem volt ez másképp most sem. Balázs az alsó szakaszt szépen kimászta elölbe, de a felső részéről lemondott. Nekem már az alsó szakaszon is gondok voltak (kétszer beleültem, majd kiléptem jobb oldalra), a felső szakaszba pedig egy sikertelen próbálkozást tettem. Így ez az út ismét feladta a leckét. Egy jó órát eltöltöttünk ezzel az úttal, úgy gondoltuk keresünk valami sikeresebbet, de még most is elég vizesek voltak az utak (pl. a Hordó és környéke). A Pierrot standja elérhetőnek tűnt felülről, így Balázs be is szerelt ebbe az útba. Direktbe az áthajlás nekem nem sikerült, egy beleülés után kissé jobbra kellett kitérnem, majd Balázs sikeres szép mászása után még egy próbát tettem. Sajnos ez sem volt sikeres. Most már nem ültem bele, de először balra, majd jobbra tértem el az úttól. Közben Sanyi és Spary együttes erővel kimászták a Favágót, így megkértük, hogy a kötelüket használhassuk. Közben feltámadt a szél és fenyegetett az eső is, de Balázzsal úgy döntöttünk még rápróbálunk erre. Ricsi, Gabi és Bandi úgy döntött nem várják ezt meg, elindultak a parkoló felé. Először Balázs indult el, és miután nagyon szépen kimászta a kulcshelyet, igen erősen fújni kezdett a szél. De őt ez nem zavarta, végigment. Sikerén felbuzdulva, Csosziék lelki támogatására én is belekezdtem. Az eleje viszonylag gyorsan és könnyen ment. A kulcshelyen némi izmozással, a fiúk biztatásával sikeresen túljutottam, majd a felső rész előtt kis pihenéssel kimásztam az egész utat. Ezzel az úttal zártuk ezt a napot, mi is levonultunk a szikláktól, útba ejtve Csosziék hangulatos szálláshelyüket.

Másnap sem kapkodtunk, ismét nem érkeztünk túl korán a falakhoz. Én és a három utánpótlás (Zolcsi, Judit, Fanni) a Kalifornia-tömb útjaiban másztunk, biztosítottunk, Sanyi felügyeletével. Míg Sanyi beszerelt az Ékpiszkálóba, addig én kimásztam a névtelen III-as utat. Majd ezután én Fannival, Zsolcsi pedig Judittal mászott. Miután Fanni nagyon szépen kimászta ezt az utat, átmentünk a Velorexbe. Már tavaly is mászta ezt az utat, most is sikerült beleülés nélkül végigmennie. Ezután az Ékpiszkálóba biztosítottam neki. Az út elején kissé nehezen találta meg a helyes utat, de szépen kiment ez is. Ezután először én, majd ő is kimászta a Kopaszkutyát, szintén beleülés nélkül. Ezután az eső végett vetett mászásunknak.

Kapcsolódó beszámolók