Előzmények, tervek
A régóta dédelgetett terv, hogy a Dom csúcsán állunk, úgy néz ki idén sem fog megvalósulni. A Mountain forecast az indulás előtti hétre 1,5 m friss havat jósol. Nem tudjuk eldönteni, hogy hiteles-e ez az adat. Ráadásul a 27 frankos szállást 63 frankért adják, mert csak félpanzióval fogadnak. A csapat egyik fele pedig nincs itthon, így nem foglaljuk le a szállást. Gyorsan előjövök egy B tervvel. A Monte Rosában csak én voltam a mostani utazótagságból, és még néhány hegyet szeretnék megmászni ebből a csoportból: a Dufourspitze-t, a Parrotspitze-t a nyugati gerincen keresztül és a Corno Nerot, alias Schwarzhornt. Az utóbbi kettő könnyen elérhető a Gnifetti-házból, így ide foglalunk szállást. Persze, ha már lúd legyen kövér. Főleg, ha már ilyen sokat utazunk, akkor használjuk ki a lehetőségeket. Úgy tervezem, hogy egy nap felmegyünk a házba. Másnap bejárjuk a négy, házhoz közelebbi hegyet. Majd következő nap a Parrotspitze-t. Végül pedig adjunk a magasságmániának is egy pofont: harmadnap a Signalkuppe-t és a Zumsteinspitze-t. Persze jól tudom, ennek a tervnek a sikerességét az időjárás alaposan keresztülhúzhatja. Igaz, hogy itt is majdnem ugyanannyi havat jósoltak, mint a Dom területén, de ezek a csúcsok a házból könnyebben elérhetők, mint a Domhüttéből a Dom. Legfeljebb lejjebb adjuk terveinket, de valamit csak sikerül megvalósítani. A szállást viszonylag jó áron sikerül lefoglalni (14 euro/fő/éj OEAV-val). Megkérdezzük a házban a hóhelyzetet. De nem adnak korrekt felvilágosítást, csupán annyit, hogy havazott és még fog is. Azt pedig, hogy mennyit, nem árulják el. Az indulás előtti hét elején hazajön a csapat másik fele. Az előrejelzések továbbra sem túl kedvezőek. Igaz már nem jósolnak nagy havazást, de csapadékot és felhőket bőven. Néhány nappal az indulás előtt egy szavazás eldönti az irányt a felmerülő lehetőségek (Alpok, Királykő-Bucsecs, Pirin) közül: irány az Alpok. Akklimatizációs hegyként a Hochalmspitze lesz a célpont, a Detmolder grat - Steinerne Mandln keresztezéssel. Természetesen a csapat összetétele is folyamatosan változik, indulás előtt pár nappal véglegesítődik. Mivel néhányan csak késő este tudnának csak indulni és péntek estére esőt jósolnak, ezért szombat kora reggeli indulás mellett maradunk. Reggel 4 órakor kellene először értem jönni, és terv szerint 5 órakor már elhagyjuk a várost. Persze ez is csak terv marad.
Az 1. nap
Fél 5-kor ébresztem sofőrünket, és így csak 7 óra magasságban sikerül elsuhanni a város határát jelző tábla előtt. Kissé nehéz meggyőzni a kormánynál ülő barátunkat, hogy szeretnék minél gyorsabban megérkezni, ezért ne a legkisebb mellékutakon haladjon, de egyébként az út viszonylag csendesen, nyugodt körülmények között telik. A közel 1700 m magasan fekvő parkolóba (Gößkarspeicher), amely másfél óra gyaloglásra van mai célpontunktól, a Gießener hüttétől, 5 óra után érünk - szakadó esőben. Nincs is annál jobb, mint esőben pakolni! De ez sem szegi kedvünket. Esik, hát essen. Felvéve kelet-európai zsákjainkat elindulunk felfelé. A végig szakadó esőben 1:15 alatt érünk a házba, teljesen elázva. A Trockenraumba fűtenek, így bízunk benne, hogy talán holnapra megszáradnak ruháink, bakancsaink. Bevackolunk a 10 ágyas szobába, ahol csak hatan vagyunk. Így van bőven helyünk. Beszélgetünk, eszegetünk, iszogatunk, tervezgetünk. Elalvás előtt megállapodunk, hogy 5-kor csörög az óra. Jó idő esetén elindulunk, hogy keresztezve megmásszuk az Ankogel-csoport legmagasabb pontját, a Hochalmspitzét.
