Az utolsó szeptemberi hétvégére egy régen várt tátrai út volt betervezve, de különböző okok (főleg az érdeklődés hiánya) miatt ez a program elmaradt. Még csütörtökig bíztam benne, hogy talán összejön, de mégsem lett belőle semmi. Így gyorsan, Sanyival egyeztetve egy zempléni mászásban kezdtünk el szervezkedni. Eldöntöttük, hogy akár ketten is elmegyünk mászni, mert szombatra még igen szép időt jeleztek az időjósok. Nagy örömünkre péntek estére kiderült, hogy Spary és Kolopi Sanyi is csatlakozna hozzánk, így összeállt a kocsi legénysége.
Sanyi a megbeszélt időre, 6 órára pontosan érkezett hozzám. Egy gyors vásárlás után felvettük Endre bátyót is, majd 3/4 7 előtt már vártuk Kolopi Sanyit is a megbeszélt helyen. Még egy újabb pékséglátogatás következett, és irány Hejce. A parkolóban egyetlen kocsi állt, így volt bőven helyünk. A zsákokat felvéve indultunk is a rég nem látott sziklák felé. Negyed 10-kor pedig már elkezdtünk beszerelni az első utunkba, a Velorexbe. Viszonylag könnyedén ment az elölmászás, elégedett voltam magammal. Miután Sanyi is kimászta elölbe, az út egyik variánsát kezdtem el mászni az alsó áthajlás beiktatásával. Ezután egy kötélcsere után a Sárvári Nusi élén mentünk fel felsőbiztosítással. A kissé szellősen biztosított út viszont így egyszerűen ment. Következőnek az egyik kedvenc utamat, a Moha és páfrányt választottam elölbe. Kis fogások, kis lépések, de minden ott van ahol kell. Ezután ismét a másik parti jóvoltából felsővel folytattuk a Tour-Mix-szel. Most másztam másodjára, az elölmászásával azonban még várnom kell. No, és ha már ott a kötél, akkor szereljünk át egy kicsit! Sanyi elhelyezte a kötelet Magnificoba, melyet a falon szerényen V-össel jelölnek, de valójában kissé "izmosabb"-nak tűnik. Az új kaller már jóval korrektebben VI-osra jelöli nehézségét. Az út alsó részéig egyszerűen és gyorsan feljutottam. Itt kis pihenő után irány a stand. Tudtam, hogy sok pihenő nincs az útban, így megpróbáltam dinamikusan és figyelmesen mászni. Nagyon jól sikerült, amire már barátom is csak annyit mondott: "hibátlan". Aki ismeri őt, az tudja mit jelent ez. Ezek után hátra költöztünk, és a számomra még ismeretlen "Iker-fás" útját választottam, amit szerényen (V+)-ra jeleznek. No, hát sikerült beleülés nélkül elérnem a standot, de nem volt egyszerű, küzdöttem rendesen. Sanyi után rápróbáltam felsővel is, sikerült is, de így sem éreztem sokkal könnyebbnek. Ezután ettől nem messze, balra, a viszonylag rövid, de áthajlós VI-os útba szereltünk be, és felsővel meg is másztuk. Nekem már csak egy fogás hiányzott mikor elfogyott az erőm, így csak beleüléssel sikerült. Eztán rápróbáltunk a Pierrotra, ami Sanyinak majdnem meg is lett, nekem viszont egy teljesen esélytelen próbálkozásra sikeredett. Ezután az Excelsioros fiatalok segítettek nekünk, és kötelünket elhelyezték a Hordó és az Ikerfás utak közötti standba, ahonnan egy (VI-)-os él és egy (VI)-os út mászható, mindkét útban jó kis áthajlásokkal. Miután nem könnyen, de végigmentem a (VI)-os úton, beszereltem a megüresedett Favágóba, amely a másik kedvencem ezen a helyen. A kulcsrészt sikeresen megoldottam, a további részek is jól sikerültek. A standba felérve nagy-nagy örömmel töltött el, hogy a Magnificot is és ezt (a Favágót) is sikerült egy napon beleülés nélkül kimásznom (ilyen még nem volt). Ezután zárásként még megmásztam a Hordótól balra lévő (VI-)-os élet, de itt már érződött, hogy ez a 12. út, csak többszöri beleüléssel sikerült feljutnom a standig. Sanyi barátunk a nap zárásaként még bepróbált a Zöld sportba, de még gyúrnia kell hozzá. A sportos és jó hangulatú napot a falu vendéglátó egységében ünnepeltük meg. Ezután a fiúk jóvoltából még egy fonyi téliesítés követett, majd ezt egy "rövid" mádi látogatással koronáztunk meg. Ennek az lett a következménye, hogy szombaton már nem sikerült hazaérnünk. A lafik viszont megtették hatásukat, sofőrünket folyamatos beszédünkkel ébren tartottuk.
Még ha nem is a Tátrában voltam ezen a hétvégén, de mégis csak sikerült ebből a hétvégéből egy szép kerek napot kihozni. Köszönet mindenkinek, aki segédkezett benne!
