Ha lett volna helyismeretünk...
Csütörtökön megnézzük a tátrai időjárás-előrejelzést és lavinajelentést, ami eléggé lehangoló: 0 óra napsütés, 40-70% a csapadék valószínűsége és 40-60 km/h-s szél. Előállok egy B tervvel, menjünk a Radnai-havasokba. Itt az előrejelzések biztatóak: egész hétvégén majdnem szélcsend, vasárnap délelőttig napsütés és csapadékmentesség. Felhívom a Medve Panzió tulajdonosát, tudnak szállást biztosítani. Gyors körtelefon, Sanyi és Zsolti jónak tartja az ötletet, Bandival pedig mászáson egyeztetünk. Este a Borostyánban megbeszéljük a részleteket, közös döntés, hétvégén idemegyünk.
Pénteken a tervek szerint fél 5-kor szeretnénk indulni az Ady elől, de most sem sikerül. Mielőtt elhagynánk a várost, még beugrunk hozzánk egy sisakért, ami nem hoztam el Sanyinak. Bandi pedig még a pékségben vásárol. Így negyed hat körül érjük el a Debrecen határát jelző táblát. 300 km út vár ránk Borsafüredig, 5 óra utazás. Éjfél körül kerülünk ágyba, tervek szerint 4 órakor kelünk, ami azt jelenti, hogy nem fogunk sokat aludni.
Hajnalban kissé nehézkes felkelni, nem érezzük magunkat kipihentnek, de a mai napon még sok minden vár ránk. Szokásos extra tervet szőttem, mely szerint Borsfüredről indulva a kék kör jelzésen haladva először a Puzdra menedékházat fogjuk elérni, onnan a Nagy-Tejest, majd a Puzdrát akarjuk megmászni. Egy ismerősöm szerint nem egyszerű a megvalósítás, mert állítólag se út, se jelzés nincs. Ezt épp elég kihívásnak érezzük, nem módosítunk az elképzelésen. A teák elkészítése, a reggelizés és a felszerelések összepakolása után fél 6 körül indulunk el. Kicsit sok időt töltöttünk el. Habár még sötét van, de a világosodás nyomait már észleljük. A térkép szerint az út beszállását a főút közelében egy hídnál találjuk. Így a mellékútról a főútra érve figyelünk, és néhány méterre találunk egy hidat, amely után egy nagyon elhanyagolt lépcsős út vezet a "semmibe". Nem túl biztató, ezért tovább megyünk Borsa felé a főúton. Elérünk egy újabb hidat, amely egy házhoz vezet, viszont a hegyekbe vezető útnak itt sincs nyoma. Mivel a térkép szerint már tovább nem érdemes tovább menni, ezért visszatérünk a "semmibe" vezető úthoz.
A tengerszint felett 850 m-en vagyunk, 6:10 perc van. A lépcsőkön feljutva egymásra dőlt fákon átmászunk, és ezután rátalálunk egy dózerútra, ami szerintünk pont jó irányba vezet. Így ezen a szerpentines úton haladunk tovább. Igaz jel nincs, de út van. Ez épp elegendő nekünk. (Egyébként másnap megnéztük, ez az út a Medve Panzió felé vezető mellékútról indul el. Legközelebb onnan érdemes indulni.) Ahogy egyre feljebb kerülünk egyre jobban rálátunk a tájra. Menetközben megcsodáljuk a napfelkeltét, ahogyan a Mármarosi-havasok Torojága csoportját megszínezte a Nap. Az úton eleinte nem volt hó. 1000 m körül már megjelentek a hófoltok, 1200 m körül pedig már csak hóban haladunk. 1400 m körül egyre mélyebb a hó, az elől haladó minden lépésnél legalább 20-30 cm-t beszakad. A szerpentines útról több helyen le lehet térni, mi kb. 1550 m körül, amikor az balra kanyarodott egyenesen folytatjuk utunkat. Ahogyan áttérünk a hegy (Buza Muntelui) másik oldalára újabb csúcsok jelennek meg előttünk. Először a Pietrosz csoportja, majd a Puzdra, végül pedig a Nagy-Tejes tárul elénk. Nem győzünk betelni a látvánnyal, csattognak a fényképezők. Tovább haladva az út ismét a hegy teteje felé vezet, amit követünk is, így felérünk az 1663 m magas csúcsra. Szép a kilátás, de megállapítjuk, hogy az út szintben legalább 100 m-rel lejjebb halad. Nyilván egy másik helyen kellett volna letérnünk a szerpentines útról. Nem esünk kétségbe, visszamegyünk egy kanyart, és bevetjük magunkat a fenyvesbe a menedékház irányába. Nemsoká' elérünk egy rétet, ahonnan a völgy és a fölé magasodó csúcsok nagyon szép látványt nyújtanak. Itt nem egyszerű a haladás, hol térdig, hol combig süppedünk a hóba. Váltott vezetéssel átkelünk rajta, és ismét egy fenyvesben vagyunk. A hegyoldalba sziklák is megjelennek, így elhatározzuk, hogy elvesztjük azt a 100 m szintet, és megpróbálunk rátalálni az útra. A jó megérzésnek köszönhetően az indulás után 4 óra múlva megtaláljuk az első kék kör jelzést. Innen kezdve a helyes irány megtartását a fenyőfákra elhelyezett piros szalagok is segítik. Ezen az úton sokkal gyorsabban tudunk haladni, viszonylag jó a hó állapota. Egy óra múlva, 5 óra gyaloglással elérjük a leégett, 1540 m magasan lévő Puzdra menedékházat, ahol egy jó fél órát pihenünk. Megebédelünk, egy réteg vízhatlan réteget felveszünk, és megtervezzük a további utat.
Az már világos volt, hogy két csúcs ma már nem lesz meg, a 2172 m magas Nagy-Tejest választjuk. Nem a nyári úton a hágón keresztül, hanem az ÉK-i gerincen akarunk feljutni. A hó innen kezdve még jobban próbára tesz bennünket, nem teszi lehetővé a gyors haladást. A háztól 2 és fél óra járásnyira, délután 2 órakor, kb. 350 m-t emelkedünk, 1900 m körül vagyunk. Megállapodásunk szerint 3 órakor bárhol is legyünk visszafordulunk. Így innen nem sok esélyünk van a csúcs elérésére, de egy szavazás után, a többség akaratára tovább haladunk. Érvek-ellenérvek felsorakoztatása mellett meghallgatjuk barátunk igazságos, de kíméletlen értékelését az eddigi útról. Eszerint ő az út 90%-át, Bandi a 10%-át, Zsolti az 1%-át taposta. No és, hogy a 100% kijöjjön nekem -1% taposás jutott. Én is tudtam, hogy nem vagyok a legjobb formában, de ez a kicsit túlzó ítélet sem zavart meg abban, hogy tovább haladjunk. A gerincen egy magasabban lévő kúpot választunk elérhető magasságnak. Ezt viszonylag gyorsan, egy bő negyedóra alatt elérjük, így újra felcsillant a remény, hogy talán még is sikerül felérni a csúcsra. Ez Sanyi kissé megfáradt erejét megsokszorozza, és megújult erővel lendületesen, már amennyire a hó engedi, halad a csúcs felé. Alig bírjuk utolérni. Felfelé haladva a Puzdra mögött kelet felé újabb csúcsok jelennek meg, és a 2040 m-es Puzdra-nyeregre már felülről látunk le.
14:57 perckor egy traverz elején, kezünkben jégcsákánnyal egy újabb megállás. A csúcskereszt már látszik, viszonylag közel vagyunk a csúcshoz, de szintben még kb. 100 m van hátra. Újabb szavazás. Bandi és Sanyi a visszafordulás mellett van, én még adnék magunknak egy negyedórát. Mivel Zsolti lemaradt, így egyértelművé válik a folytatás. 9 óra gyaloglás, 1400 m szintemelkedés után, a csúcshoz közel, szintben 100 m-re hátat fordítunk a hegynek. Ennyit tudtunk megtenni. Nem érzem kudarcnak a mai napot, nem úgy mint egyik társunk. El tudom fogadni társaim döntését is, mert tudom, hogy minden úgy jó, ahogy van. Gyönyörű nap volt idáig, és megismertük a terepet is. Legközelebb sikerülni fog, legalább is most ezt gondolom.
A következő feladat a lejutás. Sötétedésig 1,5 óránk van, így a patak melletti utat választjuk a visszajutásra. A gerincen haladunk lefelé, most már nem a ház, hanem egyenesen a völgy irányába. Közben néhány helyen hosszú, meredek, 60-80°-os lejtőkhöz érkezünk, amelyek mégis csak eltérítenek az egyenes iránytól. Egyre lejjebb rendszeresen térdig gázolunk a hóban, és a másfél óra arra volt elegendő, hogy leérjünk a patak mellett lévő úthoz. Jelzést itt sem látunk, de biztosak vagyunk benne, hogy jó helyen járunk. Lassan besötétedik, bekapcsoljuk fejlámpáinkat. Ahogyan egyre lejjebb érünk, egyre rosszabb a terep, már csak néhány centis a hó, és alatta jegesek a kövek. Közben egyre gyakrabban kell a patakon átkelni, ami tovább lassítja haladásunkat. Az út alján annyira belassulunk a jeges szakaszok miatt, hogy felvesszük hágóvasainkat. A felvételt még az is indokolta, hogy sorra egymás után landolunk a földön. Bő 2 és fél óra múlva érjük el az első házakat.
Egy helyi fiatalemberrel "beszélgetünk", és megtudjuk, hogy hol van egy hely, ahol megpihenvén koccinthatunk a mai napra, illetve azt is, hogy a szállásunk innen még 4 km-re van. Egy jó 10 perces gyaloglás után már bent ülünk a panzió bárjában egy-egy pohár affináta és sör társaságában. Jókedvűen elfogyasztjuk rendelésünket, illetve Tóni felajánlását is, aki meghív bennünket egy újabb körre. Az út hátralévő részéhez kocsit veszünk igénybe, és 10-11 óra között visszaérünk szálláshelyünkre. Mosakodás után nekifogunk a vacsora elkészítésének, és éjfél körül el is fogyasztjuk annak egy részét.
A mai nap tapasztalatai alapján a következő napi eredeti tervünket módosítjuk, a Gargalót nem Borsafüredről, hanem a Borsai-hágóból akarjuk elérni. Még ez is közel 20 km gyaloglással és 1000 m szintemelkedéssel jár. Kicsit többet akarunk aludni, mint tegnap, ezért 6 órás ébresztőben állapodunk meg.
A Puzdra menedékház után a képen látható úton indultunk a csúcs felé.
