Az év első túrája a Magas-Tátrában
A mai napra a Velký Sokol bejárását terveztük, ezért elegendőnek tartottunk egy 6 órás ébredést. A szokásos napi rutin (reggelizés, fürdés...) után összepakoltunk és fél 8 körül elhagytuk szálláshelyünket. Mivel kezdett oszlani a felhő ezért úgy döntöttünk, hogy visszafelé is a Csorba-tó felé megyünk. Útközben egyre javult az idő és a Kriván nyugati oldalának látványa megállásra késztetett bennünket egy fotó erejéig. Majd tovább haladva a Csorba-tó közelében ismét pazar kilátásban részesültünk. Délre a Király-hegy uralta a tájat, északra pedig előbukkantak a fehérlő csúcsok (Gerlachfalvi-tömbje, Koncsiszta, Tátra-csúcs, Ökör-hát, Pátria, Szoliszkó-gerinc...). Ismét lehúzódtam az út szélére és néhány fotót készítettünk. Miközben csodáltuk a hegyeket, Zsoltival egyetértésben megfogalmazódott bennünk a gondolat: a mai napot mégis csak itt töltsük. Másszunk fel az Elülső-Szoliszkó-kúpra. Sanyinak előadtuk hirtelen jött tervünket, aki teljesen elzárkózott ettől. Próbáltuk győzködni mindenféle érvvel, de nem állt kötélnek. Így kissé fájó szívvel tovább haladtunk, miközben folyamatosan bombáztuk, hogy miért is lenne ez jó nekünk. Néhány perc után megadta magát, megnézte a térképet, és megállapította, hogy nem állítottam valótlan tényt: ez az út ebben az időszakban nincs lezárva. Így aztán megadta magát: menjünk ide. Megfordultam, és indultunk a beszállóhely felé.
A parkolóban - amelyért most nem kellett fizetni - gyorsan átöltöztünk, újrapakoltuk zsákjainkat, és 8:50-kor elindultunk. A felhősödés kissé beindult, kezdtek eltűnni a csúcsok, de még sütött a nap. Az út viszonylag jó volt, csak néhány centi hó volt a fenyvesben. A tányéros felvonó mellett kissé veszélyes volt menni, mert igen nagy ívben lengedezett ki. A felvonó tetejéhez felérve nem a sípálya mellett, hanem egy tőle balra haladó szélesebb úton folytattuk utunk. De ez is egy sípályához vezetett, aminek a szélén, a felvonó alatt közeledtünk a ház felé. A pálya közepe táján feltámadt a szél, így felkerültek a kabátok is és a síszemüveg is. Néhol hasznos lett volna, ha felvesszük a hágóvasat is, mert a meredekebb részeken igen csúszós és kemény volt a pálya széle, de anélkül haladtunk. Közben egyre jobban befelhőzött, már a közeli Bástya-gerinc is alig látszott.
A menedékházig 15 percet csúsztunk a nyári időhöz képest, szűk két óra alatt értünk fel. 20 perc pihenő - étkezés - után folytattuk utunk. Amikor kiléptünk a házból, szinte már semmit sem láttunk a felhőktől. Előkerültek a hágóvasak is, amik igen jó szolgálatot tettek. A firnes terepen még jobban lehetett haladni, mint nyáron. Közben elkezdett hullani a hó is. Zsolti jó tempóban haladt előttünk, és szinte észre sem vettük, de már fent voltunk a csúcson. A nyári 60 perces távot, Zsolti 32, mi 45 perc alatt teljesítettük. 11:45-kor fennálltunk a csúcs tetején. Kilátás szinte nulla, viszont jó erőben voltunk. Zsoltival mi folytattuk volna tovább az utat a gerincen, Sanyi viszont hajthatatlan, neki ennyi elég volt mára. Megállapodtunk, hogy mi tovább megyünk, de 1-kor bárhol is leszünk visszafordulunk. Találkozunk a házban. Így elváltak útjaink, Sanyi elindult lefelé, mi pedig a következő csúcs felé. De ez már egy következő történet...
