Borostyános Óévbúcsúztatás
November végén vetődött fel bennem, hogy az idei túraévet a Szlovák Érchegység egyik magaslatára vezető túrájával búcsúztatjuk el családommal. Egyik oka az volt, hogy a neten láttam egy téli képet a Skaliskoról, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a szívemhez közel álló hegységre, a Magas-Tátrára. Másrészt egy olyan helyen van, ahol nyáron nem állunk meg, magasabb ormok felé szokott vezetni utunk. Harmadrészt olyan helyre szerettem volna menni, ahol még nem voltam télen.
Az egyik ok: szerettem volna ezt látni
Mivel távolságban nincs nagy különbség az eddigi erdélyi túrákhoz képest, ezért egy elérhető cél lett. Elkezdtem tanulmányozni a térképet, és több lehetőség is felvetődött a csúcsra való feljutásra. Az egyik lehetőség a főgerincen történő megközelítés: két, országúton megközelíthető hágó között félúton van a csúcs. De ehhez már busz szükséges. A táv és a hozzátartozó szintemelkedés (~23 km, ~850 m szint) egy igazi szép téli megmérettetés. A klubban elővezettem tervemet és a csapatból sokat kedvet kaptak a megvalósításhoz, sajnos négyen nem tudtak csatlakozni. Ricsi barátunk igen kedvező áron tudott egy 18 fős buszt ajánlani, ami pillanatok alatt meg is telt a jelentkezőkkel.
A gyülekező, a hagyományokhoz híven hajnal 4-kor volt a TESCO-nál, az indulást pedig negyed ötre terveztük. A résztvevők pontosságának köszönhetően óramű pontossággal el is tudott indulni a kisbusz. Az utat néhányan alvással, néhányan pedig barátunk magvas gondolatainak hallgatásával töltöttük. Igen jó tempóban haladtunk, három óra elteltével már Rozsnyón voltunk. A települést Kassa felé elhagyva néhány km-re tértünk le az 549-es útra, amely kiinduló pontunkhoz, az Úhornianske sedlo-ba vezet. Az úttal eleinte semmi gond nem volt. De néhány km után – annak ellenére, hogy jelentős havazás már több mint egy hete volt – igen havas és jeges körülmények fogadtak, ráadásul kissé keskennyé is vált. Mivel a busz – annak ellenére, hogy télen is közlekedik – nem volt felkészülve erre, ezért eleinte lassabban haladt, majd látszott, hogy nem tud biztonságosan feljutni. Találván egy alkalmas helyet, ahol meg tudott fordulni, kiszálltunk a buszból. Szerencsére nem a faluban kellett ezt megtennünk, hanem csak ~150 m szinttel lejjebb az indulópontnál. Mivel a csapat alkalmas volt ezen kis módosítás bevállalására, így csak egy jelentéktelen közjáték volt az, hogy messzebbről és lejjebbről indítjuk a túrát. No, és persze arra is, hogy a túra vonalvezetését – a busz hiányossága miatt – is kénytelenek voltunk megváltoztatni. Igaz a szintemelkedés így ~250 m-rel lett kevesebb és kicsit csökkent a napi táv is, de a ~900 m-en lévő hágó helyett a 341 m-en lévő Betlér lett az újratervezett végpont.
A főgerincen el tudunk jutni a Skaliskoig
A pakolást, újratervezést, egyeztetést megejtve 7:50-kor már menetkészen álltunk, elkészült az indulófotó és a csoport nagyrésze el is indult a hágó felé. Persze volt akinek az élelme kifolyt a zsákjába, így még a busz mellett meg is reggelizett, és csak 10-15 perc múlva indult el a csapat után.
A hágóban (eredeti kiindulópontunkban) több-kevesebb várakozással újra együtt volt csapatunk. Az út tökéletesen jól jelzett volt végig, sok tájékoztató táblával, de ezt meg is szoktuk már. Ekkor még a felhő határ alatt voltunk egy kicsit, de a havas út a fenyvesek között igen szép volt már itt is. Majd negyed óra múlva kitisztult az ég és a napsütést nagyon sokáig egyetlen felhő sem takarta el előlünk. Egy bő fél óra alatt elértünk a hágóból a Fehér Szikla alatt lévő útelágazásig. Innentől kezdve a Skaliskoig már taposott nyom nem volt előttünk, 20-30, helyenként 40-50 cm-es hóban haladtunk. Több helyen, a fenyvesből kisebb ligetre kiérve csodáltuk azt, amit már régen is tudtunk: a felhők felett mindig süt a nap. Az elágazástól egy negyedórányi járásra, a Fehér Szikla (Biele Skaly) északi oldalában pedig nagy meglepetésünkre a felhők felett a Magas-Tátra ormait láthattuk. Majd nem sokkal három gyönyörű szarvas dübörgött el mellettünk. Kék ég, szikrázó napsütés, gyönyörű panoráma, havas fenyvesek, szarvasok, jó hangulatú csapat – nem hinném, hogy szükség van egy szép túrához másra. Továbbhaladva néhányan hótalpakra váltottunk, de „mezítlábasan†is lehetett haladni. Időközben a melegtől (~5°C) a hó állaga meglehetősen vizes, tapadós lett, így csak rövid ideig voltak a talpak rajtunk. Fenyvesek és tisztások váltogatták egymást, majd a nyári 2:50-es szintidőt 4:20-ra módosítva elértünk utunk legmagasabb pontját, a Skaliskot.
Feltűnik a Magas-Tátra a Fehér Szikla (Biele Skaly) északi oldalában
A látvány pedig: lenyűgöző. 150-200 m-rel alattunk felhőkből a Magas-Tátra, a Nyugati-Tátra és az Alacsony-Tátra csúcsai emelkedtek ki. Dél felé mint a tenger, egybefüggő felhőréteg. A látóhatáron pedig szinte hihetetlenül élesen vált el a felhő és a kék ég. A szikla tetején bejgli, pezsgőbontás, baráti jókívánságok. Nem túl nagy a hely a jeges sziklán, így lementünk annak tövébe és ott fogyasztottuk el ebédünket.
Egy bő órát voltunk a Skaliskon, majd elindultunk módosított végpontunk, Betlér felé. A Voloveci-nyereg felé még a piros jelzést követtük. Balról a fenyves mögött, a felhők felett ragyog a nap, előttünk pedig a Király-hegy, majd a Nyugati-Tátra csúcsai magasodnak. Majd betérve a fenyvesbe, nemsokára elérjük a nyerget. Innen a sárga jel vezet le Betlér felé. 1155 m-en vagyunk, a felhőhatár szintjén. Innentől kezdve kissé monotonná válik az út, mivel végig a felhőben kell járnunk. A csapat ketté válik. Mi Bandival és Sanyiékkal haladunk lefelé. Lassan besötétedett, és egyre sűrűbb lett a köd. Nem voltunk elég figyelmesek, és egyszer azt vettük észre, hogy rég nem láttunk jelet. Elővettük a GPS-t, és láttuk, hogy letértünk a jelzett útról, a széles utat követve elvétettük az utat. Az az út amin vagyunk, egy másik faluba, Gemerská Poloma-ba vezet. No, sebaj! Majd áthívjuk a buszt értünk. Telefonon beszélve a másik csapattal, megtudtuk, hogy ők is elvétették a jelzést, ők is ezen vannak előttünk. Már rendesen besötétedett mire beértünk a vendéglátó egységbe, ahol ismét együtt lettünk. A sofőrt felhívtam, és megbeszéltem, hogy jöjjön át értünk. A nagy köd ellenére jó tempóban haladtunk, már kilenc óra után nem sokkal haza is érkeztünk.
A Voloveci-hágóból a sárga jelzésen Betlér felé indultunk
Igaz, hogy nem onnan indultunk, ahonnan akartunk, nem oda érkeztünk, ahová terveztük, de ettől függetlenül egy nagyon hangulatos, csodálatosan szép túrában volt részünk. Van még mit keresnünk itt Felvidéken is! Elhatározzuk, hogy jövőre egy újabb ismeretlen pontját fogjuk felkeresni.
