Ismét Sólyomkőn
Negyed tíz körül a fal alatt voltunk, elsőként érkeztünk. Szomorúan vettük tudomásul, amit már hírből hallottunk, hogy az elmúlt télen több útból kiszedtek vagy épp elloptak nitteket, illetve legyengítettek standokat.
Mielőtt elkezdtünk mászni, gyorsan átismételtük az elölmászáshoz és az ereszkedéshez szükséges tudnivalókat. Sanyi, mint biztosító ki is épített egy standot magának az új ékeinkkel, legalább ezt is gyakoroljuk. Először a III-as utat másztam elölbe az év első sziklamászásaként. Ha nehézséget nem is okozott az út, de kissé elbizonytalanított. Egy-egy fogás-lépés nem ment olyan gördülékenyen, és ez elgondolkodtatott, hogy mi is történt velem. Visszafejlődtem? Végül is feljutottam, de nem voltam teljes egészében megelégedve magammal. Majd Sanyi következett, neki jobban ment az elölmászás, mint nekem. Őt pedig Zolcsi követte felsőbiztosítással. Ezután a kötelet bent hagytuk a standban, és először Sanyi, majd én is kimásztam a California Driving School IV utat, ami azért mások szerint is alulszámozott. Az alsó áthajlós részt máshogyan oldottuk meg, de mindkettőnknek sikerült feljutni. Ez örömet okozott nekem, mert még sohasem sikerült. Igaz, mindig az utolsó útként próbáltam bele. Mivel a többi útban, amiket régebben megkedveltünk, és elöl is másztunk (Ékpiszkáló, Kopaszkutya, Velorex) vagy a stand vagy pedig a nittek hiányoztak, tovább álltunk. Emlékeink szerint a Moha és páfrány V+ út alsó részében is voltak nittek. Most az első nitt kb. 3-4 m magasan, közvetlenül az áthajlás alatt volt, így nem vállaltam be elölbe. Gyorsan felszaladtam a torony tetejére, felülről befűztem a kötelet a standba, majd leereszkedtem. Sanyi biztosított, és indultam erre a szép, kedvenc utunkra. A nap szépen sütötte a sziklát, öröm volt mászni. Minden nehézség nélkül feljutottam. Ezután Sanyi is és Zolcsi is megmászták ezt az utat, mindannyiunknak nagyon tetszett. Közben Tamara és Levente is megérkezett, megkértek, hogy hagyjuk bent a kötelet. Így mi az övékével mentünk tovább a Zsákos Frodó V- útra. Sanyi itt is kiépítette a biztosítóstandot, most hevederek segítségével. Miután kész lett, elindultam elölbe. Eddig is az út felső harmadát éreztem nehezebbnek, és ez most is így volt. De szépen tisztán sikerült ezt az utat is kimászni. A kötelet bent hagyva Zolcsi következett. A felső rész jelentette számára is a legnehezebb szakaszt, de kis izmozással és bátorítással ezt is kimászta beleülés nélkül. Mivel Sanyi nem akarta elölbe mászni, így a kötelet továbbra is bent hagytuk, és a tőle szokott lendületességgel szépen feljutott ő is. Közben megérkeztek barátaink is, Imi, Bandi, Józsi és Zsolti is, így visszamentünk a California falhoz. Ők a III-as utat mászták, illetve Imi és Józsi felmentek ebédet készíteni. Mi pedig mindhárman még egyszer megmásztuk felsőbiztosítással a Moha és páfrány V+ utat, majd elindultunk hátrafelé. Az Inverzótól balra lévő kisebb táblán egy jelzetlen, számozatlan úton szlovákok másztak. Megnéztük az utat, és beszélgetve velük, megtudtuk, hogy kb. IV-esnek értékelik azt. Mivel nem tűnt nehéznek, ezért miután lejöttek én is kipróbáltam elölbe. Többnyire jó és nagy lépések, fogások voltak, csak néhány helyen voltak kisebbek. De valóban nem volt nehéz, így viszonylag gyorsan standoltam. A kalauz szerint direktbe is meg lehet mászni, ez egy VI-os változat. Tetszett az út, így elhatároztuk, hogy későbbiekben majd visszatérünk ide, és kipróbáljuk még a többi utat is ebből a standból.
Közben Imi jelzett, hogy elkészült az ebéd. A kötelünket felvittük, hogy ebéd után a Favágó VI utat felülről biztosítva megmásszuk. Jó hangulatban fogyasztottuk el a remek ebédet, és utána biztosítással leereszkedtem a standhoz, befűztem a kötelet, majd leereszkedtem. Sanyi és Zolcsi közben lesétált a beszálláshoz. Elsőként Sanyi indult el az úton. Az alsó rész gyors kimászása után pihent egy kicsit a párkányon. Majd a számunkra legnehezebb részt jelentő repedést beleülés nélkül kimászta. Lejövetele után Zolcsi próbálkozott be az úttal, de neki alaposan feladta a leckét a kulcsszakasz. Többszöri próbálkozás után lemondott az út megmászásáról. Ezután én következtem. A párkányra felérve én is pihentem egy kicsit. A kulcsrésznél lévő fogást, amit Zolcsi nem ért el, nekem sikerült. Most ment legjobban ez az út, és ez önbizalmat is adott. A reggeli első, egyszerű úton érzett bizonytalanságom szertefoszlott. Ezután még hátrébb mentünk az utolsó látogatásunkkor megismert Hordós falra. Jó erőben éreztem magam, így elindultam a Hordó V úton. Az áthajlást nem akartam elölbe mászni, így áttértem a tőle jobbra lévő névtelen V+ út következő nittjére. A második nitt beakasztása után Sanyi szerint már az út nehezén túl voltam. Persze lentről sokkal könnyebbnek látszódik a valóság. A következő nitt elérése számomra nem volt túl egyszerű. Kb. fél méterre voltam a nitt elérésétől, amikor elfogytak számomra a jó fogások. Helyettük kicsi, kissé gömbölyded alakúak maradtak. Minden erőmet összeszedve, ha nem is túl gyorsan, de figyelmesen elértem a nitthez. Az expressz elhelyezése meg is volt, de pihennem kellett a kötél beakasztása előtt. A probléma csak az volt, hogy erre a hely nem igazán alkalmas. De végül sikeresen beraktam a kötelet, ami némi megnyugvásra adott okot. Az utolsó rész már könnyebb volt. A nehézséget az okozta, hogy rosszul akasztottam. A pereccsomó kissé hosszúra sikerült, így elkötöttem a lelógó véget. Akasztásnál pedig nem figyelve erre, ezt akasztottam be. Ez viszont egyből nem derült ki, csak amikor már a standtól kb. egy méterre voltam. Szerencsémre nem kellett visszamásznom, mert engedte a kötelet, de elég nagy kínlódás volt így a vége. Ezután felsőbiztosítással másztuk ebből a standból az utakat. Először Sanyi a Hordótól jobbra lévő névtelen V+ utat, amit én is követtem. Majd a Hordó V következett mindkettőnknek. Mindkét utat élveztük, így felsőbiztosítással jól mentek. Végül pedig a Hordótól balra lévő névtelen VI- utat mászta Sanyi. Mivel már későre járt és Zolcsi még az újonnan felfedezett névtelen IV-es utat meg akarta mászni egyszer, ezért ezen a VI- úton én már nem mentem. Helyette elölbe kimásztam a névtelen utat. Majd Zolcsi, és utána Sanyi is felment ezen az úton. Így ezzel fejeztük be a napot, nem sokkal 7 óra után.
Gyors pakolás után már kissé sötétben indultunk lefelé. A forrásnál néhány percet még időztünk, és a hold fényénél 8 órakor értük el a parkolóban hagyott kocsit. Az utat még megszakítottuk a hejcei kocsmánál, ahol az út porát leöblítettük, és 11 óra előtt Sanyi begurult a házunk elé.
