Kormány-csúcs / Vârful Cormaia

Románia, Radnai-havasok

Előzmények

Pénteken pontosan háromnegyed 4-re begurult Tomi kocsija a Kiadó elé. Időben oda is értünk a megbeszélt helyre, de innentől kezdve némi csúszás keletkezett a programban. Zsigáék két embere még a város különböző pontján volt. Egy bő negyedórát várva felvettük Kingát, majd elindultunk a határ felé. Jó temóban oda is értünk, de a megbeszéltek szerint megvártuk a másik kocsit – bő fél órát. Nem tudom zavart-e valakit e csúszás. Én nyugodt voltam, de tudtam, hogy ez az érkezésnek nem tesz túl jót. De aztán a teljes csapat (10 fő) megindulhatott célunk felé. Mindenütt simán, kitérők és eltévedések nélkül haladtunk. Egy megálló a Gutin-hágóban, és irány tovább. Jó hangulatban telt az amúgy kissé túltelített kocsiban az utazás. Sanyi megtartotta kiselőadását az életfertőzésekről és -mérgezésekről, melynek csak annyi lett a következménye, hogy Kinga három napig hozzá sem nyúlt azokhoz az ételekhez, melyet hozott.

Az út viszonylag jónak tűnt egészen sokáig, mígnem Moisei vége felé egy kátyúba sikerült belezúgni. Igen különös hangok keletkeztek, jeleztük Tominak, hogy azonnal álljon meg. Gyanúnk nem volt alaptalan: elszállt a levegő az első kerékből. Fél 12-kor a céltól 20 km-re vagyunk. No, és kiderül: pótkerék az nincs, csak valami hab, amelyet a kerékbe nyomva, javíthat annak állapotán. Bő fél óra is eltelik a műveletekkel, az eredmény: a kocsi használhatatlan állapotú. A feltételezés, hogy a gumit kettévágta a kátyú. Jön a megoldás: Zsolti elszállítja az embereket a szállásra. Így is történt. Anetta férje, Sanyi meg is várt bennünket és megmutatatta szállásunkat, illetve megígérte, hogy másnap segédkezik a gumi javítattásában. Ezúton is köszönet mindkettőért! Közben Péterrel megbeszéltük a másnapi (illetve már aznapi) tervünket. A csapat szállításában ki tudtak segíteni, így egy fél 6-os találkozót beszéltünk meg. Hajnal fél 1 körül megérkezett a csapat másik része is. Megérkezésük pillanatában pedig átfutott az agyamon: minden iratom, pénzem Tomi kocsijában maradt. Hirtelen lefőttem, és már csak Zsolti jóindulatára számíthattam. Így még egy kör ezért. No, és akkor még egyszer: hálás köszönet érte, hogy kisegített nyomorult állapotomon! Fél 2 lett mire visszaértünk. Megbeszéltük a továbbiakat. Fél 6-ra mindenki legyen indulókész állapotban, ami kinek-kinek fél 5-ös, 5-ös ébresztőt jelentett. Ezután pedig gyorsan elaludtam, mert három órám volt, hogy kipihenjem magam :)

Sorozatos újratervezés

Kegyetlen volt az ébresztő, de már hozzászoktam, hogy itt a Radnaiban első nap ennyit alszom. A csapat minden tagja dícséretben részesül, senki sem lázadozott, kész volt a megbeszélt időre. Néhányan lesétáltak, néhányan pedig legurultak a megbeszélt helyre. Péterék még egy szűk negyedórát kértek az elkészülésig, vártunk. Így aztán még az itthon, Péterrel egyeztetett időponthoz képest másfél órával később, fél 7-kor elkészülhetett a nyitókép. Tervünk a Pietrosz Nagy Balázs féle téli útjának bejárása volt. A helyi erők szerint ez jelen pillanatban lehetetlen: nincs út, fakidőlések stb. Gndoltam jól indul, illetve folytatódik. De aggodalomra semmi ok. Volt terv bőven: ha az út nincs meg, akkor majd megindulunk a Bukuly-völgyében, ha ott nem, akkor meg a Sebes-patak völgyében jutunk fel a főgerincre.

Az OpenCycleMap-es térkép által jelölt ösvény nem létezik

A bejárást a OpenCycleMap által jelzett ösvényre alapoztuk. A helyszínre érve azonban kiderült: ez az életben nem létezik. A patak mellett útnak nyoma sincs. Mivel volt olyan, aki hangot adott annak, hogy nem szívesen venne részt a felderítésben, ezért gyors döntés: jöjjön a következő lehetőség, a Bukuly-völgye. Majd a Sebes- és Bukuly-patakok találkozásánál szintén gyors döntés kellett. A Bukuly völgyébe száraz lábbal nem lehet bejutni. A patakok annyira megáradtak, hogy csak egyetlen lehetőség van: bakkancs le és gázolás a patakon. Újabb döntés: Sebes-patak völgye. Ekkor már nem volt több alternatíva, ezt már végig kell csinálni. Két helyen csak igen neccesen lehetett átkelni. Vagy egy vizes farönkön egyensúlyozgatva, vállalva, hogy egy megcsúcsás következményeként fürdés, vagy elejébe menni a dolgoknak: baki le és átkelés. Ki-ki vérmérséklete szerint döntött, de sikerült átkelni. Tanács a jövőre nézve: a túrára nem árt egy kis törölközőt is vinni a sorozatos átkelésekhez. Egyébként nagyobb csoporttal ez a gyorsabb módszer, csak megfelelő elszántság és jó idő kell hozzá. Nálunk inkább a farönkös ákelés volt a népszerűbb, melynek a következménye csak a lassúság volt. A két átkelés között sem volt túl egyszerű az út. A patak az úton folyt, így mellette a köveken haladtunk. Gábor egyszer meg is csúszott, melynek következményeként lábán egy tekintélyes seb is keletkezett. No, de hála Melinda felkészültségének: szakszerűen le lett ápolva. Egy helyen egy kóbor kék sáv jelzést is találtunk az úton. Fogalmam sincs hogyan kerülhetett ide - ez volt az egyetlen.

A völgyfőig, az esztenáig eljutni három és fél órára volt szükségünk. Innen megnyílt a táj, egyszerűen csodálatos hely! Kissé tovább haladva mindenfelé vízesések, gyönyörű élénk zöld minden, melynek szépségét még nyíló virágok fokozták. Ha szerencsénk lett volna, akkor rószaszín is lehetett volna a hegyoldal a havasszépétől. Úgy láttam, hogy ebben az évben még egy-két hét kell ehhez. Néhány virág már kezdett nyílni, de a virágszőnyeg még csak később lesz. Feljebb érve néhány ismerős csúcs is felbukkan: Nyerges-tető, Puzdra, Nagy-Tejes (alias Ányes), és mögöttünk messze a Torojága is. 5 és fél óra alatt értük el a kijelölt táborozóhelyet. Innen Péterék a piros jelet követték, mi pedig elindultunk direktbe a főgerincre, ahol egy szűk fél órán belül már fent is voltunk. Majd még egy kicsit haladva elértük első csúcsunkat: a Kormány-csúcsot. Pazar a látvány innen is. Hat óra telt el idáig, de az első cél már meg volt. Szépen látszott a következő célpont is: a Bukuly kettős csúcsa. De mielőtt továbbhaladtunk volna egy bő fél órát pihentünk itt.

A Sebes-patak völgye

Az út albuma