Galac-csúcs / Vârful Galaţului

Románia, Radnai-havasok

A Radnai-trió története

2009. februárjában volt az első terv a Radnai-havasok három csúcsának (Galac, Nagy-Tejes/Ányes, Puzdra) téli bejárására. Helyismeret és hótalpak hiányában már a túra közepén látszott, hogy nem tudjuk végrehajtani tervünket. Ezért módosítottunk, és a Nagy-Tejes csúcsát vettük célba. Kilenc órás vándorlás után, délután háromkor, az előre megállapodott visszafordulás időpontjában hátat fordítottunk a csúcsnak, ekkor még ~150 m szint hátra volt.

A Nagy-Tejes északról - így láttuk először

Ezt két sikertelen Galac-próba követett, szintén hótalpak nélkül. A második alkalom viszont egy emlékezetes túrává vált, akkor a Juharosra jutottunk fel. Majd 2010. decemberében ott álltunk a Galac csúcsán, mindannyiunknál volt hótalp is. Igen hosszúra sikeredett a túra, de a háromból egy csúcsra feljutottunk.

A Galac északi bordáján

2011. februárjában igen mostoha körülmények között próbáltuk meg a Puzdra megmászását, de csak a Havasok elejéiig (Fetii-ig) jutottunk. A sikertelenséghez hozzájárult, hogy a csapatból több ember nem rendelkezett hótalppal. 2012. januárjában viszont öten feljutottunk a második csúcsra is, a Puzdrára. A sikeres megmászáshoz hozzájárult, hogy mindenkinél volt hótalp, amire nagy szükség is volt.

A Puzdra északi gerince

Egyetlen csúcson nem álltunk még télen a háromból, a Nagy-Tejesen. Ezért elhatároztuk, hogy idén egy újabb kísérletet teszünk. De nem csak ennek a csúcsnak, hanem a három hegy téli bejárására. Nem az eredetileg tervezett úton, hanem a 2011-es nyári út bejárásának kissé módosított változatát akartuk végrehajtani. Ez sokkal logikusabbnak és ideálisabbnak tűnt az összes többi próbálkozásnál.

Terv szerint pénteken kiutazunk. Szombat hajnalban fél háromkor indulunk szálláshelyünkről, a Medve Panziótól. Megállapodtunk házigazdánkkal, hogy ezen korai időpontban kisbuszukkal felvigyenek a Borsai-hágóba. Innen az Asztal-rét érintésével megmásszuk a névtelen, 1905 m magas csúcsot - lavina szempontjából a nyári út igen sok veszélyt hordoz magában. Innen kisétálunk a főgerincre, majd végig a gerincet követve elérjük az első célpontunkat a Galacot. Ezután a Tejes-nyeregbe leereszkedve először felkapaszkodunk a Nagy-Tejes előcsúcsára és onnan tovább a Nagy-Tejesre. Szintén nem a nyári utat, hanem a gerincet követve. Végül ismét le, ezúttal a Puzdra-nyeregbe, majd onnan fel a Puzdrára. A harmadik csúcsról pedig a már tavaly bejárt gerincen a Havasok elejéig, majd le Borsára. Ha pedig sikerülne jó időt futni és emberi időben leérni, akkor házigazdánk értünk jönne, megkímélne a hosszú gyaloglástól a panzióig.

Előzmények

A túrára három időpontot tűztünk ki. Akkor szerettünk volna indulni, hogy ha az előrejelzések biztatókká válnak. Indulás előtt egy héttel, ha nem is 100%-os, de elfogadható időt jósoltak. Egy gyors helyzetfelmérés alatt pillanatok alatt volt is nyolc jelentkező - ennél többen nem is tudtunk volna menni a kisbusz mérete miatt. A hét közepén kiderült, hogy egyik társunk munkahelyi elfoglaltsága miatt még sem tud velünk tartani, így heten maradtunk. Az előrejelzések folyamatosan változtak, többször átfordult igen kedvezőtlenné is. Egyetlen megbízható adat volt, a borsai webkamera. Ezt folyamatosan figyelve látható volt, hogy jelentős havazás nem volt az utóbbi héten, illetve folyamatosan csökkent a hó mennyisége. A szállást közben lefoglaltuk, és bíztunk benne, hogy szerencsénk lesz.

Pénteken kissé megcsúszva, három órakor hagytuk el a várost. Menetközben kisebb problémákat kiküszöbölve a kocsin, viszonylag jól haladtunk. A szokásos útvonalon (Érmihályfalva - Szatmárnémeti - Nagybánya - Iza-völgye - Sacel - Borsa) haladtunk, az út minősége az Iza-völgyéig egészen jó volt. Az Iza-völgye már kevésbé, Borsán pedig még rosszabb. De ennek ellenére kilenc után nem sokkal már ott voltunk.

A szállás elfoglalása után gyorsan elkészítettük a múltkoriban már bevált sajtos pesztós makarónit. A 1,5 kg tészta elég tetemesnek bizonyult, de nem sok maradt a végén. Talán a három üveg pesztó helyett lehet legközelebb négy is, a háromnegyed kiló sajttal nem volt gond, persze akár egy kilot is elbírna.

A vacsora után még beszélgettünk, közben elkészítettük a teákat. 11 óra körül kerültünk ágyba, beállítottam az ébresztőt fél 2-re, így két és fél óra alvás maradt a holnapi megmérettetésre.

Az első csúcs - kétszer :)

A viszonylag kevés alvás ellenére a reggeli készülődés nem esett annyira rosszul. A tervezett indulásra, fél 3 körül már mindannyian kész voltunk. Bepakoltunk a kisbuszba és irány a hágó. Ahogyan közelítettük a hágót, egyre több hó volt, miközben ködfoltok is megjelentek és szállingózott a hó. A hágóba megérkezve Sanyi felajánlotta, hogy lejjebb visz, mert az Asztal-rétre vezető út megközelíti a műutat. Azonban amikor odaértük, láttuk, hogy ez mégsem fog menni, mert a közel egy méteres hófal utunkat állja. Így vissza a hágóba, és az eredeti tervnek megfelelően innen indultunk.

Fél négykor el is készült az indulófotó, elbúcsúztunk házigazdánktól és elindultunk a kolostor felé. Azt elhagyva szerencsénkre volt előttünk egy hótalpas nyom, így azt követtük. Mivel a gomolygó ködben a lámpáink nem sokat segítettek a tájékozódásban, ezért többször ellenőriztük a GPS-szel, hogy jó helyen járunk-e. Majd amikor rátértünk a dózerútra már szinte biztosak voltunk benne, hogy az előttünk járó legalább az Asztal-rétig ment. A hó jól tartott, az erdő szép volt így sötétben is, minden a legnagyobb rendben ment. Az Asztal-rétig valóban eljött a hótalpas túrázó, de itt a nyomok eltűntek, valószínű a sípálya felé vette az iránt. A rétre kiérve még sötét volt, de Borsafüred fényeit alapul véve tudtam merre kell haladnunk. Közel két óra alatt elértük a nemzeti park határát jelölő táblát. Mivel a tábla szinte teljes egészében látszott, ezért tudtam, hogy nincs túl sok hó.

Az 1905 m-es hegyre való felmenet most igen könnyűnek bizonyult. A közepén egy meredekebb felszökésnél két társunk hótalpa nem bizonyult túl jónak, nem tartotta őket. Így levétel, feltaposás, majd vissza fel. Menetközben pedig rábukkantam egy sítúrázó nyomaira is, ezt követve haladtunk. A csúcs közelében átváltott taposásra, de mi még sokáig tudtunk a talpakkal is haladni. Mivel igen jó hóállapotok voltak, ezért nem kellett a nyugati oldal felé kitérni, hanem egyenesen haladhattunk felfelé. A végső szakasz 40-45° körüli, itt már csak taposással mehettünk mi is. Egy-egy lépést néha háromszor-négyszer is meg kellett rúgnom, hogy rendesen tartson, mivel itt már igen kemény volt a hó. A táblától szűk egy óra kellett a közel 350 m szint legyűrűséhez. Jó volt megállapítani, hogy még fél hét sem volt, és már 1900 m fölött voltunk. Kilátásaink ekkor nem voltak túl jók. Alattunk a völgyet felhődunna takarta, és felettünk egy újabb felhőréteg volt. Így tulajdonképp szerencsénk volt, hisz láthattunk, de nem voltak túl jók a látási viszonyok. A Gargaló körvonala éppen csak hogy kivehető volt. Itt egy kicsit pihentünk, ettünk keveset, majd mikor mindenki felért és indulásra kész lett, indultunk tovább a főgerinc felé.

Bő negyedóra alatt elértük a főgerincet, a túl oldalon pedig igen szép panoráma fogadott. A völgyben itt is ültek a felhők, de a délre lefutó mellékgerincek csúcsai közül néhány napsütötte volt. Néhány fotó elkészülte után a gerincen haladtunk tovább, itt sem a nyári útvonalat használtuk. Egy-két nehezebb részen áthaladva könnyebb rész következett. A látási viszonyok nem sokat javultak. A hólepte hegyek körvonala nehezen volt megkülönböztethető a felhőktől. Így történt meg az az eset, hogy amikor feljutottunk az egyik csúcsra, azt hittem/hittük a Galacon vagyunk. Kissé csodálkoztunk is, hogy ilyen gyorsan, de elfogadtuk. A következő hegy, amit akkor Nagy-Tejesnek véltünk nagyon nehezen volt kivehető, így kerültünk ebbe a helyzetbe. Valójában az 1922 m magas Ló-havason (M. Cailor) voltunk, és ekkor még csak háromnegyed nyolc volt.

Rövid pihenő után folytattuk utunk. A viszonylag rossz látási viszonyok miatt nem vettük észre a két hegy közötti különbséget, ami annak is köszönhető volt, hogy csak a hegy tömbje látszott ki, de a csúcs nem. Le a nyeregbe, majd fel a gerincen. Első púp, második, majd fent vagyunk a csúcson. Közben viszont jobban kirajzolódott a Puzdra, viszont közöttünk volt még egy hegy. Ekkor vált világossá, most értünk csak fel a Galacra. Mivel csak kicsit több mint öt óra telt ez indulástól, ezért jó időben voltunk. Lelkileg nekem egy kicsit azért rosszul esett, de mégis örömmel töltött el, mert azt éreztem nagy esélyünk van tervünk végrehajtására.

Kapcsolódó albumok, beszámolók