Örömmászás egy szép gerincen
A ZF úton alján értük el a Draschgrat utat, a 4+ direkt beszállását. A nap második felében ennek a gerincnek a mászását terveztük be több nehezebb variánssal.
Három után néhány perccel indultam el az első kötélhosszban. Két kisebb áthajlással tarkított hossz a jó fogásoknak és lépéseknek köszönhetően gyorsan ment. Standot a torony tetején lévő sziklán építettem ki. Nem mentem el a következő toronyig a kötéltörés elkerülése miatt. Sanyi is gyorsan feljött, és a bal oldali pilléren folytattuk utunkat. A következő hossz nekem jutott, a bal oldali táblamászást választottam. A stand fölötti felirat is mutatta az irányt, de először még nem láttuk pontosan az utat. Tanulván tegnapi utunkból nyugodtan szemléltük a falat és a falrajzot, és egyszer csak kirajzolódott az útvonal. Sanyitól átvettem a felszerelést, és már indultam is. Egy szép, enyhén kitett traverzzel indul az út, majd elindul felfelé, és a végén egy újabb kisebb traverz. Ott vannak a fogások, lépések, csak meg őket keresni. A kitett, egypontos standot egy ék használatával egészítettem ki, és szóltam Sanyinak, hogy jöhet. Neki a traverz nem tetszett annyira, mint nekem, de simán ő is felért mellém. A következő hosszt ő mászta. Először egyenesen, majd kissé jobbra tartva elérte a standot. Mikor felértem, ismét váltottunk. Egy egyszerű bevágás, és rövid időn belül már a torony tetején voltam, ott ahol a Duettsteig becsatlakozik. Innentől már ismerős volt az út. Sajnos innentől kezdve kezdett hűvös lenni, a nap már nem sütött a falra. Most nem cseréltünk, hanem a következő hosszt is én másztam, ellentétben a délelőtti úttal. Így Sanyinak jutott a jobb oldali 5-ös erősségű variáns, amit egy kis bonyodalommal oldott meg. Végül pedig az utolsó hosszt én másztam elölbe, és az indulástól számítva 3 és fél óra múlva mindketten fent voltunk a fa tetején.
Rövid pihenőt tartottunk, elégedettek voltunk a mai teljesítményükkel is, az összességében 370 m-nyi 15 kötélhosszal. Két gyönyörű utat tudtunk magunk után, és igazán nem éreztük magunkat elfáradva. Megállapítottuk, hogy mai is sokat tanultunk. A parkolóig leereszkedve már terveztük a holnapi utolsó utunkat, bíztunk benne, hogy az is sikerülni fog, mint az eddigiek. A parkolóban egy korsó sörrel öblítettem le az út porát, majd gyorsan bepakoltunk a kocsiba, és viszonylag rövid idő múlva már a kempingben voltunk. A menetrend a "szokásos". Koccintás a napra, majd egy-egy üveg sörrel a kezünkben beszélgettünk és főztük a vacsorát. Lefekvés előtt pedig jó meleg vízben megfürödtünk.
