Aeroplansteig

Ausztria, Hohe Wand

A Betty és Paul felső szakasza helyett

Utolsó útként az Aeroplansteig utat választottuk. Járóterepen elértünk a 3+ hosszhoz, melyet én másztam ki. Nem volt gond a viszonylag rövid szakasszal, egy repedésen kellett áthaladni. Miközben mentem felfelé láttam, hogy az egy pontos standban már ott van egy oszták pár egyik tagja. Szemből jöttek és a Hochempor-Verschneidung felső szakaszát vállalták be. Megkért, hogy várjam már meg mire odaér a kötéltársa, és tovább mennek. Egy szegbe bestandoltam, és vártam. Jó nagy nyögések közepette felért a párja a bevágás tetejére, majd ő is elindult. Bő háromnegyed órát várakoztam egy elég vacak helyen mire tovább tudtam haladni, és bestandoltam. Sanyi is gyorsan feljött, és nyomában egy újabb osztrák páros, akik visszaereszkedtek Turnerbergersteiger steig kéményéből. Nem tudtuk mi az oka, de egy biztos, a hátunkon lévő 60 literes zsák nem éppen abba a szűk kéménybe való. Szóval nyomult a páros első tagja Sanyi után, és látta, hogy nincs helye a standban. Felmérte ő is helyzetét, ezért kérte, hogy ő szívesen elmenne előttünk, és várjuk már meg. Elvettük kérését, mondtuk neki, hogy lassan egy órája mi is itt várunk a sorunkra.

A következő hossz Sanyié volt. Egy könnyű út vezetett a következő standig, ahol egy újabb pár egyik tagja már bestandolt, akik szintén szemből jöttek. Mire felértem még nem volt ott a parti másik tagja. Megkérdeztük merre mennek, és ugyanazt az utat választották ők is, ezért újabb várakozás. Egyébként ez a Draschgrat könnyített variánsa. Közben persze már ott toporgott a nyomomban a hátsó pár első tagja is. Szóval egy újabb fél óra egy vacak helyen, mire elment a páros.

A következő szakasz ismét az enyém volt. Egy 4- bevágás volt a kulcsrésze a hossznak. A közel másfél órás kényelmetlen helyen való álldogálás eléggé lerongyolt. Nem ment elsőre, így beleültem. Próbáltam másodjára, de nem sok sikerrel. Ekkor úgy döntöttem nem görcsölök, A0, és haladtam felfelé. Már türelmetlen is voltam, a sok várakozás nem tett rám jó hatást. Az utolsó két hosszt, egybe kimásztam. Persze az agresszív gyerek beszállt a falba még mielőtt Sanyi elindult volna. Sorra ráakasztott az általam is használt nittekre. Végül is nem volt veszélyes a hely, de elég pofátlan megoldásnak találtam. Majdnem egyszerre értünk fel a standba, és természetesen úgy gondolták övék az elsőbbség, így Sanyi előtt elindult a másik is. Majd Sanyi is feljött az útban, számára nem volt gond a hosszal.

A fal tetején pihentünk egy kicsit, összeraktuk felszereléseinket. Ez az utolsó út nem nyerte el tetszésünket, de a három nap alatt megszerzett sikerek, tapasztalatok összességében nagyon jó érzéssel töltöttek el bennünket. Nagyon jól éreztük magunkat, és szerencsénkre a természet is kedvezett nekünk a jó idővel. Így aztán nem volt más hátra, mint hogy levonuljuk, és a közel 550 km-t leküzdve hazaérkezzünk, amit Sanyi rettentő ügyesen levezényelt.