Tetszetős utak, ide még visszajövünk!
Óramű pontossággal sikerült az indulást megszervezni. 5:50-kor felvettem Lacit, 6:05-kor pedig már Sanyival együtt ott voltunk Petiért. A pályán haladva útközben nem történt semmi különös. Gyöngyösön Kiss Péternél egy negyedórás szünetet tartottunk, és az indulástól számítva két órán belül már a pálosvörösmarti temetőnél állt a kocsi.
Gyors pakolás és Peti irányításával indultunk a sziklák felé, amelyet viszonylag gyorsan elértünk. A Hetes falnál lepakolva először ismerkedtem az utakkal. Majd a beszerelés után bemelegítő mászásnak a Lányok útja IV utat választottuk. Miután én is és Sanyi is sikeresen megmásztuk elölbe, a Páfrányosra V- esett a választás. Az út kulcsrésze az amikor át kell mászni a plafonsarokban a jobb oldali falra. A mozdulat előtt végiggondoltam a lépés- és fogássorozatot, és sikeresen végre is hajtottam azt. Igaz Sanyi beszélt rá erre az útra, de neki nem volt kedve ezen végigmenni. Ezért tovább álltunk, és a Repcsi V+ útjába kötötte be Sanyi magát elölbe. A szép és gyors mászása után én következtem, szintén elölbe. Tetszetős út, jó volt gyakorolni a repedésmászást. Miután a Makk Ászt V+ utat mindketten kimásztuk, bent hagytuk a kötelet, és a mellette lévő Pioneer út következett felsőbiztosítással. Sanyi szépen kimászta ezt is, én viszont egy lépéssel kikönnyítettem az utat, ezt legközelebb majd szépíteni kell. Az ebéd előtt az utolsó utunk a Tető VI volt. Sanyi egyszer már mászta felsővel, most elölbe indult neki. Az áthajlás alatt egy kis balos traverz, majd ügyes akasztás és lépés. Tetszik neki az áthajlások mászása és jól is megy. Habár láttam hogyan mászta meg az utat, de én csak felsővel vállaltam be. Miután kimásztam egy kis táplálékot (kolbász, alma, tea) vettünk magunkhoz.
Ebéd közben tudtuk meg Petitől, hogy az I. Iván VIII utat sikeresen kimászta. Akkor is és most is gratulálunk neki!
Terveink szerint a délelőttöt V-ös körüli utak elölmászásával, a délutánit pedig VI-os körüli utak felsőbiztosításos mászásával akartuk tölteni. Ezt követve, még a Tető kimászása után átvittem a kötelet a Május 35 VI- út standjába, és ott leereszkedtem. Így ez lett a következő utunk. A kulcsrész a 2. nitt utáni áthajlás leküzdése, ami nem kozott gondot sem nekem, sem Sanyinak. Petiék még délelőtt mászták ezt az utat elölbe, illetve a mellette lévő Hetest VI+. Tanácsaik alapján Sanyi átszerelt ebbe az útba, így először én következtem. Jóval kisebb lépések és fogásokat találtam az útban, nem sokat pihentem a kis párkányon sem. Az út tetején lévő áthajlást kimászva jó volt leszólni Sanyinak "standoltam". Újabb erőt és biztatást adott, hogy ezt az ismeretlen utat is, ugyanúgy mint eddig az összest, beleülés nélkül sikerült kimásznom. Persze azt megállapítottam, hogy még az előző talán menne elölbe, de ehhez még fejlődnöm kell erő tekintetében. Miután Sanyi ezt is szépen kimászta, az eggyel jobbra lévő útba, a Repülő osztály VI+ szerelt át. Petiék még nem mászták, ők is ezt tervezték, de előre engedtek bennünket. Addig ők ettek. Számomra ez az út könnyebbnek tűnt mint az előző, nagyobb fogások és lépések adódtak, és viszonylag gyorsan fent is voltam a standban. Persze elölben nyilván másképp esett volna. Majd többszöri látogatás után talán majd ezt is megpróbáljuk. Sanyinak az Akasszámá! VI+ út izgatta a fantáziáját, így ide szerelt át miután ő is kimászta a Repülő osztályt. Szerencsémre méreteimnek az áthajlás első fogását sikerült megfognom. Felléptem és bal kézzel kerestem a fogásokat. Meg is volt, de a keresgéléssel eltöltött idő kivette az erőmet, vissza. Kis pihenő után újra neki. Most már lendületesen felnyúltam, és sikerült a bal fogás is, de ismét jött a jobbos keresgélés. Meg is lett, de szintén kivette az erőmet, vissza. Harmadjára már a jobb, bal, jobb meg volt, de az újabb balos keresés szintén egy visszaeresztést hozott magával. Negyedjére is neki indultam, jobb, bal meg volt. A jobbos fogásnál viszont kezdett az erőm ismét elfogyni, így egyszer kiléptem az útból, így ezzel a varinással jutottam tovább ezen a szakaszon. Miután fent voltam az áthajlás felett nem volt kedvem tovább menni, mert nem tudtam teljesíteni tervem. De azért csak felmentem a standig. Az áthajlás után, ahogyan Gyula bácsi mondja: "járóterep", az út végén lévő kisebb fogások, lépések viszont jól mentek. Sanyi következett. Neki problémát okozott az első fogás elérése, de se "sámlit", se bakot nem akart igénybe venni - mint amit már látott itt. Egy jól irányzott mozdulat és már ott is volt az első fogáson mindkét kézzel. Azután dinamikus balos fogás, majd egy jobbos, de véletlenül a kötélbe nyúlt, majd a fogásba. Rövid gondolkodás után azt mondta: engedjem le. Rövid pihenő. Ugyanaz a mozdulatsor, mint az előbb. Azzal a különbséggel, hogy most már nem volt kötél a kezében. Az áthajlás szabályos, beleülés nélküli kimászása örömmel töltötte el lelkét. Miután lejött azt mondtam neki, hgy szeretném újból megpróbálni. Jót tett a pihenés, így nekem is meg lett első indulásra, beleülés nélkül. Felérve a standba nem ereszkedtem le, hanem a Nem dohányzó VI- útba szereltem át. Miután lejöttem, a nap egy másik fénypontja következett, Peti az Őrült Ausztrál VII+ utat választotta magának. Pihenésképp végignéztük mászását, amely nagyon szépre sikerült. Ezután Sanyi és én is kimásztam a kiválasztott utunkat. Ezzel úgy éreztük ezen a napon sikeresen teljesítettük tervezett céljainkat. Mivel megkértük Petiéket, hogy hagyják bent a kötelet, bepróbáltunk mi is az Ausztrálba. Sanyi háromszor futott neki az áthajlásnak, alulról egyszer már úgy nézett ki, hogy talán meg van, de még edzeni, erősödni kell ehhez. Mivel Sanyit erősebbnek tartom magamnál, ezért nem ringattam magam illúzióba, de azárt csak bepróbálkoztam én is, természetesen sikertelenül. Ez viszont egyáltalán nem rontotta el hangulatunkat, mert ezen a szép napos időben mindösszesen négyen, nyugodtan mászhattunk az V-ös VI-os utakban. Nagyon tetszett a hely mindkettőnknek, így terveink szerint ide még többször visszatérünk.
Peti az Őrült Ausztrál VII+ kulcsrészében
