AZ IRG helyett...
Reggel hatkor kelünk, részben felhők takarják a hegyeket. A TW1 webkameráit nézve sokfelé ugyanilyen idő van. Kivéve a napsütötte Glocknert, csak az emelkedik ki a környező hegyek közül, háttérben a kék éggel. Pihenünk, 7 óra. Az 5 napos előrejelzés szerint ma lesz a legjobb idő, aztán fokozatosan csökken a hőmérséklet. Persze mára is jeleznek esőt. Reggeli után kinézünk a padlástér ablakán, és igaz, hogy a Dachstein fölött még volt egy kis felhőréteg, de a kék ég mögötti déli fal biztatónak tűnik. Megszületett a döntés: irány a Koppenkarstein. Két klettersteig út visz fel rá, az egyik egy B erősségű, a nyugati gerincen, a másik pedig a D-s IRG. Utóbbit a Dachstein körzet top-jai közé sorolják, 1 óra beszállással, 2 óra mászással és 1 óra lemenetellel. Célként ezt határozzuk meg.
Háromnegyed 8-kor indulunk el szállásunkról. Schladming után Ramsau am Dachsteint következik, egy festői szépségű fekvésű település a Dachstein déli lábánál. Majd nemsoká' a fizetős útnál vagyunk, ami felvisz a felvonó alsó állomásáig. Pár perc múlva már közel 2700 m-en, a Hunerkogelen vagyunk. A liftből látjuk klettersteigezőket az E nehézségű Sky Walk úton. Háromnegyed 9 körül elindulunk a hómezőn keresztül a Hunerscharteba, majd a jól látható piros jelzéseket követve egy bő negyedóra alatt elérjük a Koppenkarstein nyugati gerincén vezető út beszállását.
Egy újabb negyedóra megy el a szlovákokkal történő társalgással és a felszereléseink felvételével. Negyed 9 körül indulunk el a tájképileg nagyon szép, könnyű úton. Bő fél óra alatt elérünk egy elágazáshoz. A jobb oldali felfelé futó út a hídhoz vezet, a bal oldali, "Umgebung-Seilbrücke" feliratú tábla által jelzett út pedig a kikerülő út. Mi a híd felé vesszük az irányt, mire odaérünk egy felhő sejtelmessé teszi az átkelést. Elsőként én kelek át rajta, a közepén enyhén being, de egyébként biztonságos. Majd sorra egymás után Zolcsi, Fanni és Ami. Talán én voltam a leglassabb, majd egymást követve egyre gyorsabban mozgunk. A hídon átkelve ismét egy elágazás, a bal oldali út a gerincen keresztül a csúcsra, a jobb oldali pedig az IRG beszállása felé vezet. Majdnem másfél óra telt el a Hunerkogeltől idáig, így a kalauz által írt 1 órás beszállás igen szűkre szabott. (Van egy másik út is alattunk az IRG megközelítéséhez, de ezt nem találtam biztonságosnak. A meredek falat átszelő út ma nagyon havas volt.)
Elindultunk lefelé a kiépített úton, a sziklát néha hófoltok szakítják meg. A Koppenkarsteint dél felől kerülve, egy bő fél óra alatt érünk el a Edelgrieß gleccserhez. Régebbi fotókon nyár végére itt szinte eltűnik a hó. Most a hó süppedős, de jól tart, hágóvasat nem lehet használni. Keresztben rajta két jól kitaposott út látható, hasadékok nincsenek. Az út először meredeken lefelé tart, majd egy régebbi lavinanyomon szinte egyenesen, végül pedig egy kis katlan után hagyjuk el a gleccsert. Nekünk ez egy újabb fél órába került. Ekkor láttuk meg először, a Hunerkogeltől számítva 2 és fél óra múlva az IRG klettersteiget jelző táblát. Innentől elfogynak a nyomok, illetve csak két emberé maradt, akik a szikla felé tartottak. Ezeket követjük, de kiderül, hogy ők sziklamászók. Ezután még egyedül elindulok egy darabon, és a táblától kb. negyedóra járásra észreveszem a tekebábura hasonlító szikla tetején az utat, ami ekkor tőlünk még elég messze, legalább fél óra járásra van. Az út havas és meredek. Egy jégcsákány biztonságossá tenné a továbbjutást, de az nincs nálunk. Döntés: hátra arc. Visszafelé már nem sietünk. A gleccserről a sziklára visszaemelkedni nem túl egyszerű a ~30°-os lejtőn. Fél háromkor, 3 és negyedóra kitérővel ismét a hídnál vagyunk.
Esélyeink, hogy aznap fel jussunk a csúcsra, elszállt. Az utolsó lefelé menet 17:10-kor megy, de nem akarjuk teljesen kicentizni. Eddig végül is szép napunk volt. Hol napsütésben, hol felhőben mentünk, de többnyire nagyon szép kilátással. Elindulunk felfelé azzal a megkötéssel, hogy 3-kor visszafordulunk, akár hol is vagyunk. 14:50 körül felértünk egy magaslatra, ahonnan látható egy újabb kiemelkedés, de talán még nem az a csúcs. Így aztán egy kis pihenés, és elindulunk lefelé. A hídon ismét átkelünk, ami most is élvezetes volt. Majd szép, nyugodt tempóban elérjük az út elejét. Innen kétfelé válunk, mi Zolcsival a C/D-s, rövid úton jutunk fel a felvonó állomásához, a lányok pedig a havon keresztül. Egy-két szakaszon viszonylag kevés a lépés, de egy negyedóra múlva már mi is letesszük felszereléseinket.
