Hias

Ausztria, Dachstein

Élvezetes klettersteig a Dachsteinben

Az időjárás kissé kedvezőbb, mint tegnap, a felhők mögött látszik a kék ég és a nap is süt. Igaz ma is jeleznek csapadékot, de úgy gondoljuk, hogy még szárazan meg tudjuk járni a Silberkar szurdokban a Hias klettersteig utat. A kalauz szerint az út 130 m, 45 perc alatt mászható, a beszállás pedig 10 perc alatt elérhető.

Nem sietünk, 9 óra előtt indulunk szálláshelyünkről és negyed 10 körül érjük el a parkolót. Megállapítjuk, hogy reggel esett az eső, minden vizes és nem süt a nap sem - nem túl jó jel. Ettől függetlenül nem változtatunk a programon. Összepakoljuk a felszereléseinket és indulunk a szurdok felé. A bejáratnál lévő tábla ismerteti az utat, a netes kalauztól kissé eltérő módon. Befizetjük a fejenkénti 2,60 euro belépőt, és elindulunk a szurdokban. Az osztrák szokásokhoz híven ez is egy jó kiépített útvonal - sajnos szerintem így sokat veszt romantikájából. Az időjárás nem túl kedvező, így szokatlanul kevesen vagyunk, rajtunk kívül nem látunk senkit. Pár perc múlva feltűnik a beszálló után függőhíd. Éppen egy fizetős parti indul el. A híd előtt lepakolunk és felvesszük felszereléseinket. Ez lesz az első D-s klettersteig utunk. A falrajz alapján minden nehezebb részt egy könnyebb szakítja meg, no és nem is túl hosszú az út. Így bízom benne, hogy mindenki sikeresen veszi a próbát. A hídon vidáman kelünk át, mintha minden nap ilyen helyen járnánk. A híd után egy rövid traverz következik, majd elindul az út felfelé. Több helyen jó lépések, fogások. Ahol pedig nincs, a vas segítségével teljesen biztonságosan lehet haladni. Egy-két nehezebb mozzanat, és túljutottunk az első nehezebb részen. Közben elkezd enyhén esni az eső is, de bízunk benne, hogy nem erősödik, így haladunk tovább. A második függőhíd után gyorsan elérkezünk a következő D-s szakaszhoz. Mivel utol értük az előttünk haladókat, és most sem haladnak túl gyorsan, ezért azt javaslom, hogy várjuk meg, míg elmennek. Egy D-s szakasz közepén nem a legkényelmesebb a várakozás. Mikor elérik a tetejét, mi is indulunk. Jól veszi az egész család az akadályt, a gyerekek szinte száguldanak. Újból utolérik a csapatot, amire a hegyi vezető fel is ajánlja nekik, hogy menjenek el előtte. De mi még nem vagyunk ott, így nem élnek ezzel a lehetőséggel. Az út legszebb része következik, 15-20 m, szinte függőleges mászással. Van időnk bőven nézelődni, nem halad túl gyorsan a parti. Mikor tiszta a pálya, Zolcsi elindul, majd Fanni, Ami és én is. Élvezetes a mászás, egyáltalán nem megerőltető. A végén egy-két reibungos lépés, és már túl is jutunk ezen a nehezebb szakaszon is. Végre kisüt a nap. Körülöttünk virágok, és gyönyörű a panoráma is. Mögöttünk a Schladminer Taeurn hegyei napsütésben, de a Wasenspitze sziklás ormáról is elvonulnak a felhők. Az utolsó D-s szakasz következik, ahol újból várnunk kell. Zolcsi gyorsan feljut egy izmosabb szakaszon, melyet Fanni is hasonlóan teljesít. Mindenki évezi a mászást, főleg most már jó időben. A közel 10 méteres szakaszt gyorsan megtesszük. Ezután már csak a levezés következik. No jó, a leírás C/D-t említ, de ez csak egy-két mozzanat. Ezután pedig pár perc múlva már ott vagyunk az út tetején. A beszállástól számítva másfél óra telt el, igaz elég sok várakozással. Nem vagyunk egyáltalán fáradtak, és az idő is megjavult. Elindulunk az előző csapat után, mivel a jegyvásárlásnál kapott papíron a közelben van egy másik klettersteig út is, a Siega. Ennek indulópontjáról szeretnénk érdeklődni a hegyi vezetőnél. Utol is érjük, és megmutatja az irányt. Elmondása alapján a Silberkarhüttétől egy fél óra a beszállás. Ők elindulnak lefelé, mi pedig elhatározzuk, hogy bevesszük ezt a napi programba.

Az út albuma