Sanyi barátom beszámolója
A már hagyományosnak is tekinthető (második) óévbúcsúztató túránkat ismét Biharfüreden rendeztük 2007. december 30-án, melyre a BTZ túra klub tagjai szervezték a résztevőket. Összesen 50-en jelentkeztünk, azonban 3 fő nem jött el és mégis 49-en utaztunk, de a túrán mégis 54-en vettünk részt, mert Ricsi és barátai csak később csatlakoztak hozzánk.
Hajnali 5:15 kor indultunk a debreceni TESCO parkolójából. Pálinka, whisky, konyak volt bőven a hátizsákokban, térkép azonban már kevesebb. Aki úgy érezte, hogy kevés a muníció az még beugrott a TESCO-ba. A határon simán átjutottunk és viszonylag hamar, még 9 óra előtt megérkeztünk Biharfüredre, a Hotel Jadolina előtt (tszf. 1100 m) parkoltunk. Átöltözés, a szerelvények igazítása, és az alkoholos (védőitalos) üvegek kézközelbe helyezése után vezetőjük szerint összeálltak a csapatok a fényképezkedéshez. Az egész csapat fotózása nem ment egyszerűen, valaki mindig eltűnt, de végül még a fotósokat is lefotóztuk. Valamivel fagypont alatt volt a hőmérséklet, a szél sem fújt, a nap vakítóan ragyogott és mindent 60-80 cm hó borított.
9 után nem sokkal indultunk el a parkolóból, néhány perc alatt a félig megfagyott Csoda-forráshoz értünk. A forrás után a sárga sáv, kék sáv, kék kereszt, piros háromszög jelzésen, mérsékelten emelkedő szekérúton felfelé indultunk. Az első nagyobb pihenőt és a szétszóródott csapat összevárását ott tartottuk, ahol a szekérút élesen balra kanyarodik. A napimádók sütkéreztek, mások ettek, még mások pedig ittak (persze nem vizet és nem is keveset és ők voltak többségben). A pihenő után újra a Fenyős gyerekek, Kinga és Dézsi Feri gyerekei vágtak az élre, pedig Kingának megtiltottuk, hogy elől menjen, mert olyan tempót diktált, hogy saját magát is alig tudta követni. Mindenki első akart lenni, mert élveztük, hogy a friss hóba mi léphetünk bele először. A szekérútról egy csodálatos, hóval borított fenyő és nem Fenyős erdőbe érkeztünk. Az út eddig emelkedett, de itt némi szintet vesztettünk. A jelzések (sárga sáv, kék sáv, kék kereszt, piros háromszög) jól észrevehetők voltak, jól haladtunk és hamarosan kiértünk az erdőből a fennsíkra.
A látvány mindenkit lenyűgözött: az ég kék, ameddig a szem ellát minden havas, a nap vakítóan-szikrázóan sütött. Előttünk balra látszott utunk legmagasabb pontja a Ló-havas (tszf. 1463 m), illetve a közbülső állomás a Kis-havas (tszf. 1411 m) fátlan, kissé kopasz, hófödte domborulata. Velünk szemben magasodott a Bocsásza, (ahol az ősszel négyen már jártunk), jobbra feltűnt az Istenek havasa és a Mezőhavas, ahol tavaly bontottuk a pezsgőt. Sokunk számára felejthetetlen volt ez a Panoráma. (Szerintem az orvosoknak ezt kellene depresszió ellen felírni.) Többségünk már hetek óta nem látott napsütést mert valami ciklon vagy anticiklon miatt a Kárpát-medencében 7-800 méter alatt nem mozgott a levegő, azonban 1400 m-en minden rendben volt. Ricsi és barátai itt értek utol bennünket. Persze könnyű volt, hiszen a csapat alaposan szétszakadt és mi is lemaradtunk az élbolytól. Eltévedni nem lehetett, mert végig láttuk egymást és a Ló-havast. Egyébként innen a sárga kör és a kék sáv jelzéseket kell követni. A találkozás örömére és a természet tiszteletére illő mennyiségű alkoholt fogyasztottunk, mire Ricsiékkel a többiek után vettük az irányt.
A Kis-havasról is mesés volt a panoráma, már látszottak alattunk a felhők is. A Ló-havasra legalább egy óra eltéréssel érkeztünk. A felhők alattunk terültek el és az egész úgy nézett ki, mintha a távolban egy tenger hullámzana, a hegyek, pedig mint szigetek emelkednének ki belőle. Az utolsó túratársak megérkezése után (úgy dél körül) pezsgőt is bontottunk: Törleyt, édeset és szárazat is. Búcsúztattuk az Óévet, köszöntöttük az Újat, pihentünk, ebédeltünk és főleg gyönyörködtünk a természet előttünk elterülő szépségeiben. Alig győztünk betelni a látvánnyal. Volt, aki a fittségére ügyelve fekvőtámaszokat csinált, sőt néhányan rágyújtottak egy-két nótára. Hosszas pihenő után Zoli iránymutatásai alapján folytattuk utunkat immár hazafelé, de nem mentünk vissza a nagyfeszültségű vezeték oszlopához a sárga kör és kék sáv jelzéshez (ahonnan jöttünk), hanem toronyirányt le a hegyről. A fagyott hó a kisebb súlyúak alatt nem süppedt be, aki sok karácsonyi bejglit evett az legalább térdig süppedt. A bátrabbak egyszerűen lecsúsztak. A kisfeszültségű, helyenként leszakadt vezeték alatt vezető utat (sárga kör, Valea Muncelas) hamar elértük. Helyenként azonban a megfagyott vízátfolyásokon szinte lehetetlen volt átkelni. Többet estünk-keltünk, mint eddig a nap folyamán.
A Sas-patakhoz érve választhattunk volna (eddig kb. 8 km-t teljesítettünk). Az egyik változat szerint innen többé kevésbé jelzett (sárga kör), könnyen járható úton hamarosan (még kb. 2 km) eljutottunk volna a Cabana Patru Brazi-hoz, ahonnan még újabb kb. 4 km-t kellett volna gyalogolni a sárga és a kék körön a buszhoz.
A másik változat szerint (és Zoli még reggel a buszban úgy döntött, hogy) a patakmedret követve megnézzük a Sas-patak vízeséseit és jelzés nélküli úttalan utakon nekivágunk az erdőnek, hegynek felfelé, kb. 80 cm süppedős hóban. Ez több társunknak nem volt túl szimpatikus és érzéseiknek, véleményüknek hangot is adtak. Szerencsére tettlegességre nem került sor. Végül a patak vízeséseit nem találtuk meg, azonban rengeteget küzdöttünk az elemekkel az úton. Volt, aki még a patakba is beborult. Kb. egy és egynegyed óra alatt értük el a sárga sáv, kék sáv, kék kereszt, piros háromszög jelzést. Az élboly rövid szusszanás után, kissé emelkedve 15 perc alatt kiért a fenyvesből és még újra láttuk a szemközti hegyek mögött lenyugodni készülődő napot. A már ismerős úton a Csoda-forrás mellett délután háromnegyed négy táján a buszhoz érkeztünk.
A fürgébbek már megérkeztek, de a többségre még nekünk is várni kellett. A várakozást a hotel büféjében elfogyasztott forralt bor, forró csoki tette elviselhetővé. A hazafelé úton baleset miatt kb. 2 órát várakoztunk, így a tervezett Félix fürdői látogatás elmaradt. Összegzésként: remek időt és terepet fogtunk ki, a hangulattal sem volt probléma és emberéletben sem esett kár. Kb. 12 km-t és 500 m szintkülönbséget küzdöttünk le.
