Waschrumpel

Ausztria, Grazer Bergland

Utolsó nap a Grazer Berglandban

Reggel a vekkerem ismét jól működött. 6-kor ismét sikerült felébrednem, aminek Csoszi nem annyira örült. Ezen a reggelen, mintha a fáradtság jelei mutatkoztak volna, mert a csapat tagjai később kászálódtak ki sátraikból, mint az előző napokon. Az elindulás nem sikeredett koraira, és a kempinget, amely 6.50 €-os árát tekintve rendkívül jónak tartottunk, 10 óra után sikerült elhagynunk. A parkoló telítettsége jóval meghaladta az előző napokon tapasztaltakat, alig találtunk a két kocsinak helyet ezen a késő délelőtti órában. Terepfelmérés céljából elindultunk egy felső úton a forrás mellett, de egy negyedóra múlva kiderült, hogy nem ez az út, ami nekünk kell. Így egy kis kitérő beiktatásával később érkeztünk a Rote Wand falához. Terv szerint Dávidék az elég egyenletes (6-)-os Waschrumpelt, Gabiék a (6)-os Feuervogelt, mi pedig az (5)-ös Hühnerleitert választottuk. A beszálláshoz érve láttuk, hogy két parti vár a mászásra, melyek közül az egyik egy három tagú volt. Nem tűnt biztatónak a dolog, mert elég lassan készülődtek. Úgy döntöttünk, megnézem, hogy Dávidék útjára hányan várakoznak. A helyszínre érve kiderült, hogy Tündi már elkezdte az első kötélhosszat. Az út közelében egy osztrák fiatal pár öltözött, és beszélgetésünkből kiderült, hogy ők is ide készülődnek. Visszatérve gyorsan felvettem a kötelet, és átjöttünk ehhez az úthoz. Az osztrák pár Csoszi megérkezése után ért a beszálláshoz, de úgy gondoltuk, mégis övék az elsőbbség. Mikor odaértem láttam, hogy Tündi biztosít alul, átengedte Dávidnak az elölmászás lehetőségét, mert egy homokórát nem vett észre, és feleslegesen nem vállalt be kockázatot. Igaz, Dávid torkát is elhagyta egy-két nem keresett szó, de néhány perc múlva már felülről biztosította Tündi mászását. Mivel az osztrák fiatalok levették beülőjüket, ezért a fához bestandoltam. Az első, 40 m-es, felfelé egyre nehezedő nehézségű tábla mászása jól ment. Ezután egy könnyebb kötélhossz következett, melynek standjához felérve láttam, hogy Dávidék inkább visszaereszkednek, és egy másik utat választanak maguknak. A harmadik kötélhosszban lévő táblamászás is gyorsan ment, de az ezt követő kötélhosszak már nem adtak lehetőséget pihenésre. A következő viszonylag rövid, 20 m-es (4+)-os kötélhosszat egy újabb egyenletes, (5+)-os részt is tartalmazó táblamászás követte. Az itt lévő stand tájképileg gyönyörű volt. Épp elfért a kötél, és a 30 cm széles perem alatt, ahol álltam, majdnem függőleges fal helyezkedett el. Felfelé hasonló volt a helyzet, az út majdnem függőlegesen emelkedett tovább. Ezután jött az utolsó előtti kötélhossz, amely egy (6-)-os részt is tartalmazott. Itt már izmaiban éreztem, hogy a harmadik napja mászunk. Az utolsó kötélhosszban lévő áthajlás alatti rész kikerülésével a nehezén már túljutottam, és így kicsit több, mint három óra alatt sikerült ezt az utat is teljesíteni. Rövid pihenő (csoki evés) után elindultunk lefelé, hiszen még várt ránk a vezetés. Lefelé haladva észrevettük Tündit, ahogy az egyik út kiszállásánál felülről biztosította Dávidot. A másik falon pedig Gabi és Maya hangjára lettünk figyelmesek. Gabi egy másik, (7+)-os útba ment bele, amit hamar észre is vett, így egy traverz segítségével visszament a helyesre. Mayának ez egy kis nehézségébe ütközött, de hamarosan feljutottak ők is.

A Rote Wand pakolójából történő fél hatos indulást két helyen szakítottam meg, és így hajnal negyed kettőkor már kiszállhattak Gabiék a kocsiból. Innen néhány perc után én is hazatértem, és álomra hajthattam fejem.

Élményekben gazdag, és a több mint ezer méter mászás nagyon hasznos három napot jelentett számomra. Köszönöm mindenkinek, akik ehhez hozzájárultak!