Az eddigi egyik legszebb sáfránytúránk
Tavalyi sáfrány-túránkon, a Sík-havas messziről jól látható virágmezejét látva vetődött fel bennem az az ötlet, hogy jó volna ezt közelről is látni. Egyszer már volt alkalmam ott túrázni az első sáfrány-túránkon, de az az útvonal nem igazán családos program. A Pádisra felvezető műút egy új lehetőséget tartogatott a csúcs elérésére. A Varasó-ház környékéről indulva, egy nem rövid, de teljesíthető útvonal bejárása kivitelezhetőnek tűnt, ezért be is iktattuk ezt a túratervek közé. Az időpont többször módosult különböző okok miatt. Folyamatosan figyelve a hó állapotát április utolsó hétvégéjére esett a választás. A szombati nap több szempontból ideálisnak tűnt, de az előrejelzéseket figyelve még is átraktuk vasárnapra. Hét elején meghirdettem a túrát, melyre többen is jelentkeztek, végül tizenketten maradtunk, három autóval ez ideális létszám.
Reggel negyed hatra tűztük ki a találkozó pontot, mely csak néhány perccel csúszott meg. Utána viszont az igen jó tempójú vezetésnek köszönhetően már kilenc előtt a startponton voltunk. Csabiék javaslatára a 768-as úton kerültük ki az útépítés egy részét, ami jó választásnak tűnt. Rövid szöszmötölés után útra keltünk. Napsütés, a tavaszi friss zöld, kék ég, jó csapat – minden adott volt, hogy egy szép túranap induljon. Felfelé menet Sanyi javaslatára kissé letértünk az útról és szép tőzike mezőre bukkantuk. Az út enyhén, de folyamatosan emelkedett a főgerinc felé. Közben többször is hátrafelé fordulva nagyon szép látványt nyújtott a bihari táj. Zöld erdők, tisztások felett ott magasodott a még havas Nagy-Bihar. A Csapás-nyeregbe felérve néhányan a Horgas-havas felé tettünk egy kitérőt a törpefenyvesben. Többnyire követhető ösvényekre lelve emelkedtünk. Közben kisebb tisztásokon sáfrányok százait csodálhattuk meg. Néha pedig úttalan utakon törtünk felfelé. A csúcson gyönyörű látvány fogadott. Itt volt előttünk a már többször tervbe vett Tatár-havas, kicsit messzebb a Nagy-Bihar – Kis-Bihar havas tömbje, előtérben a Rozsda-szakadékkal, tőlük kissé balra az Érchegység és a Gyalui-havasok alacsonyabb csúcsai. Alattunk a Pádis, tőlünk nem messze a rózsaszínben pompázó Sík-havas, felette a Vigyázóval, mellette a hihetetlen kontúrú Bocsásza, illetve a már többször bejárt főgerinc, a Ló-havas, Kis-havas, Mező-havas, Istenek-havas és Szeglet-havas. Délre távolban pedig kivehető volt a Déli-Kárpátok vonulata is.
Néhány perces pihenő után visszaereszkedtünk a nyeregbe és folytattuk utunk a fő célpontunk felé. Menetközben a Csabai bihargók népes csapatával is találkoztunk, ahol már sáfrányok tízezrei között botorkáltunk. Sanyiék egy mérést is elvégeztek, egy átlagosnak vehető négyzetméternyi területen, ahol becslésünk alapján 250-300 tő virág volt. Tovább haladva szinte elképzelhetetlen sűrűségű virágszőnyegen vezetett utunk. Mindenféle kósza híresztelés ellenére a Sík-havast teljes pompájában láttuk. Körbe-körbe tekintve, ameddig a szem ellát csak rózsaszínű hegyoldalak. Leírhatatlan a látvány, ezt át kell élni. Igaz az út nem vezet fel a csúcsra, de nem érdemes kihagyni, mert ha még lehet még szebb látvány fogadott a csúcson. Néhány kisebb hófolton átkelve gyorsan leereszkedtünk utunk legtávolabbi pontjához, a Tolvaj-kőhöz. Idősebb barátaink nem tudták megállni, hogy nem másszanak, kinézve egy számukra tetsző utat, azon keresztül közelítették meg a kő tetejét. Mi pedig könnyebb útvonalon keresztül másztunk fel a kilátópont tetejére. Megérte ez is, délre gyönyörű színek fogadtak, a ligetes Oncsásza-rét igen szép arcát mutatta.
Rövid pihenő után elfogadtuk útmódosítási javaslatom, miszerint ne a sárga úton térjünk vissza kocsikhoz, hanem a Meleg-Szamos északi oldalán. Az Oncsásza-réten elérve a piros és kék kereszttel jelzett utak találkozását, követtük az utat a térképen olvasott info alapján. Néhány perc után meg is találtuk a levezető utat. Az pedig, hogy a térképen piros ponttal, a valóságban pedig sárga kereszttel jelezték azt, egyáltalán nem zavart. Gyönyörű erdőn haladtunk keresztül, rengeteg tavaszi virágot megcsodálhattunk. Elérve a Szamost, utunk jelzése már megegyezett a térképen és a valóságban is. Pár perc múlva pedig a barlanghoz felvezető úthoz értünk. A megfelelő meredekségű kaptatót a kidőlt fák kissé nehezítették, de annyira nem volt vészes. A barlang bejáratánál bevártuk a csapatot, majd egy rövid barlanglátogatás után haladtunk tovább. Mivel az idő már kissé megszaladt, ezért további kitérőket már nem tettünk a Szamos-bazárban, egyenletes tempóval mozogtunk. A fő látványosságot, az Aragyásza-barlangot is kihagytuk. Egyrészt időhiány miatt, másrészt, mert idáig mindig csak ellentétes irányba jártuk be, persze valószínű ez is ment volna. Közel tíz óra múlva pedig ismét a kocsiknál voltunk. Átöltözés, rövid falatozás után elindultunk hazafelé, és csak fél tizenkettő táján sikerült ágyba kerülni. Az órámat beállítva háromnegyed ötös ébresztőre, jelezte nekem azt a tényt, amit nyilvánvalóan tudtam, röpke öt órám maradt aludni, aztán utazás munkahelyemre. De megértre, egy nagyon szép napot éltünk meg.
A bejárt útvonal
