Izgalommal teli várakozás
Legutóbbi tátrai utunk során a Sátán-Anti-Sátán megbeszélés után egy úttal adósok maradtunk. Kinek? Talán magunknak. Akkor helyette a helyzetnek megfelelően egy könnyebb utat választottunk.
Múlt hét végén felvetődött bennem és Sanyiban egy közös gondolat. A spanyol út előtti hétvégén van egy nap. Ha jó idő lesz, akkor meglátogathatnánk a Tátrát. Vártunk, és figyeltük az előrejelzést, ami elég biztató volt. A hét utolsó napján 6-7 óra napsütés várható, 5% a csapadék valószínűsége. Kedden már elhatároztuk, hogy vasárnap reggel, akár ketten is, korán hajnalban indulunk és megmászunk egy csúcsot. Terveink között a Sátán Malompataki-völgyből történő feljutása volt. Erre a leírások és útképek segítségével felkészültnek éreztük magunkat. A kötélpartit csapatunkból egy vagy két fővel gondoltuk kiegészíteni, és egy remek, jó hangulatú túrán gondolkodtunk. Az előrejelzéseket azonban tovább böngészve egy újabb változás történt. A Szlovák Hegyimentők lapján a sziklamászást ismét jóra változtatták. Csoszival beszélgetvén elmondtam, hogy ketten Sanyival miben mesterkedünk, illetve beszéltem vele egy elmaradt utunkról az Ökör-hát-torony mixtúra keretében történő mászásáról. Ez volt az egyik feltétele az idei főcélnak, a Matterhorn megmászásának. Idén ez elmaradt, de a tervek, álmok között tovább él. De ez egy már más történet. Visszatérve: a hétvégi utazás biztos, az idő remek. Kérdezem Csoszit nincs-e kedve csatlakozni hozzánk. Esetleg egy másik úttal. Viszonylag rövid idő alatt kirajzolódik egy közös út terve, a III-as erősségű Ökör-hát-torony déli bordája. Februári túránkon is ez volt a cél, de akkor Csoszi a helyszínt tanulmányozva módosította a programot a Tengerszem-csúcs mászására. Hárman vagyunk a partira. Sanyi még nem mászott többkötélhosszas utat, és pedig nem másztam még alpesi körülmények között elöl. Nincs szükség több "tanulóra", így megállapodtunk, hogy hárman megyünk. Én még el tudtam volna képzelni a csapatba Ferit is, erről meg is kérdeztem Csoszit. Mivel őt tekintjük ezen út vezetőjének, így nem akartunk a tudta nélkül továbbszervezkedni. Ma kiderült, Feri is jön. Kész a csapat. Terv szerint holnap Sanyi 3-kor felveszi Csoszit, aztán jön értem, majd Feri is beszáll a kocsiba. Fél 4 felé elhagyjuk a várost, indulunk a Volia veľa felé a Chmielowski-út teljesítésére. Izgatott várakozásban élek, de ezzel nem vagyok egyedül, Sanyiban is hasonló érzések vannak. A kalauzok szerint 250 m mászás vár ránk helyenként nagyon kitett, szép úton és szilárd kőzeten.
Az első tátrai mászásom
Negyed négykor már kint vagyok az utcán, várom a kocsit, ami 10-15 perccel a megbeszélt időpont után be is gurul az utcába. Nincs túl meleg, az autónkat kint hagytuk az utcán, és pár milliméter jég volt rajta. Miután bevackolódtam a kocsiba irány Feriért. Már ő is kint toporgott az utcán. Gyors pakolás, és indulás a Tátra felé.
Az Alacsony-Tátrán átkelve gyönyörű panoráma fogad. Kék ég, a nap nemrég kelt fel, és kirajzolódik az összes csúcs. A tempós haladást egy poprádi Tescos látogatás szakítja meg. De nem időznek sokat a fiúk, így háromnegyed 9 körül már indulhatunk a poprád tavi parkolóban hagyott autótól.
Néhány lépés és már szépen látszik a hegy, melyet készülünk megmászni. Messziről is jól látszik a déli borda, a választott utunk. Gyönyörű őszi idő van, fantasztikus színekben pompázik az erdő. Néhány csúcson, például a Tátra-csúcson még maradt némi hó, de alapjában véve szinte nyoma sincs a szeptemberi közel fél méteres hónak. Elindulás után 40 perccel a menedékház közeléből induló piros jelzésű útra kanyarodunk. Figyeljük és gyönyörködünk a Bástya-gerinc fölött még fent lévő holdon. Sorban rajzolódnak ki a csúcsok, kuloárok, a Bástyák, a Sátán, az Olga-csúcs, a Vörös-, a Sátán- és a Pokol-kuloár. Majd egy újabb fél óra múlva már a Békás-tavak katlana felé vesszük az irányt. Innen most már tekintetünk mindig az Ökör-hát-tornyra szegeződik. Egy újabb fél óra és egy jobbos, 180°-os visszakanyarodásnál egyenesen megyünk tovább, letérünk a turistaútról. Fokozatosan emelkedve elérjük a Kis-Békás-tavat, majd tovább emelkedve a Felső-Békás-tavat. Közben előtűnnek a korábban nem látott csúcsok, a Tengerszem-csúcs, a Róth-Márton-csúcs, a Tátra-csúcs. Ahogyan egyre feljebb haladunk a Menguszfalvi-csúcsból piramis alakúnak látott Olga-csúcs jellege teljesen megváltozik, elveszti szép alakját. Az indulás után 3 óra elteltével, kb. 1000 m emelkedés után elérjük a beszállóhelyet.
Rövid előkészület után első partiként indulunk a csúcs felé, Csoszi elölmászik, én biztosítok. A borda legalul egy meredek pillérrel törik le a Keleti-ökörhát-csorba szakadékának alsó részéhez. Ezt a pillért ki is lehet kerülni jobbról, de mi ezen kezdünk el mászni. Ezt a néhány métert kimászva jutunk el az út elejéhez, az első szeghez. A szikla fantasztikusan jól tapad, nagyon jó fogások, lépések vannak. Gyönyörű őszi időben nagyon jó érzés itt mászni. Csoszi eléri az első standot, én indulok utána. Fent váltunk, és én indulok tovább. Életem első alpesi elölmászása következik. Felszerelem magam hexekkel, ékekkel, friendekkel, és elindulok. Nem nehéz a terep, az útkereséssel sincs nagy gond, hisz a bordát kell követni. Ami izgalmassá teszi a mászást, hogy még életemben nem helyeztem el ezeket az eszközöket. Nyugodtan, figyelmesen mászok. Megfelelő időközönként, nem túl sűrűn rakom a falba a biztosító eszközöket. Hely van bőven. A friend tetszik a legjobban. Elérek egy régi, két szegből álló standot, itt standolok. Mint kiderült néhány méterrel tovább is lehetett volna mászni, és ott várt volna egy újabb stand is, de ezt előre nem tudtuk. Majd ismét váltás következik, a következő hosszt Csoszi mássza elöl. A negyedik hossz elölbe ismét az enyém. Nagyon kellemes mászás ez is, a hossz végén, mint végig ezen az úton, dupla nittes stand vár. Az utolsó hossz szintén a Csoszié, a stand után néhány méterrel már I-es, II-es erősségű út vezet fel a csúcsra. Fent nagy az öröm, hisz egy nagyon szép úton, alpesi környezetben töltöttük el ezt a szép napot. Megvárjuk míg Feri és Sanyi is felér a csúcsra. Az üdvözlés után a szokásos menetrend, csúcs-csoki, csúcsfotó. Egy bő félóra múlva elindulunk lefelé a Keleti-Ökörhát-csorba felé. Menetközben találunk egy ereszkedőstandot, így nem megyünk el a csorbáig. A köteleket összekötve 50 métert ereszkedünk, majd az I-es, II-es terepen visszamegyünk a beszállásig.
Elpakoljuk a felszereléseket, és mivel a nap lassan lebukik a Bástya-gerinc mögött tempósan elindulunk az autó felé. Menetközben még a Poprádi-házban megállunk egy kis ünneplésre, majd sötétben elérjük az autót.
Ezután Sanyi hősien hazanavigálta a kocsi, miközben bennünket elnyomott az álom.
Csoszi falrajza
