Télen mennyire más!
Végül hárman maradtunk, Andi, Sanyi és én. Háromnegyed öt, indulunk az év első tátrai útjára. Nekem a főcélom a Sátánra való feljutás. Előtte, a mai napra a Suchá Belá bejárását tervezzük, Sanyi ezt mér régóta szerette volna.
Kassa felé indulunk, talán jobban járhatók az utak. Menetközben ködfoltokba futunk be, de viszonylag jól haladunk. A határ után, de még Kassa előtt a helyi hatóság is foglalkozik velünk. Sanyi kissé gyorsan hajt be az egyik településre, amit bemérnek. Nem állítanak le egyből, hanem követnek, majd a falu közepén jelzik szándékukat. Sanyi vállalja sorsát, minden tudását bevetve próbálja a pénzbüntetést - 300 eurót - lealkudni. Beszél mindenről, minden nyelven és tíz perc alatt sikerül lenullázni a büntetést. Ezután minden szabályt betartva haladunk tovább. A szepesi vár után gyönyörű látvány fogad, a Tátrát teljes szépségében látjuk. De nem változtatunk a programunkon, másnapra is jó időt jósolnak.
A podlesoki parkolóban még csak néhány kocsi áll, de folyamatosan érkeznek újabb és újabb csapatok. A parkolási díjat és a belépőt most nem szedi senki.
9 óra körül indulunk a szurdok felé. Fantasztikusan szép a látvány. Egyszer már március közepe felé voltam itt téli körülmények között, de talán most még szebb. Mindenfelé megfagyott vízesések és források. Nagyon jó időnk van, nincs túl hideg. A megfagyott patakon közlekedünk általában, de használjuk a fagerendákat is. Mindenféle biztosítás nélkül, bakancsban és túrabottal biztonságosan járható az út. Az első vízesést, a Misovét elérve látjuk, hogy kirajzottak a jégmászók, élvezik a terepet. A következőnél egy magyar csapattal is találkozunk, ők is kijöttek gyakorolni. Nehéz szavakba ölteni a látványt, azt érzem, ezt egyszer mindenkinek látnia kellene. A szurdok végén egy jégfalat felhasználva gyakoroljuk a standépítést jégcsavarok felhasználásával. A jó hangulatú, mini-tanfolyam után folytatjuk utunkat. Két és fél óra alatt felérünk a szurdok feletti rétre, itt megebédelünk a napsütésben. Nem sietünk, további tervünk még az, hogy elsétáljunk KláÄ…toriskora. Egy óra alatt ott is vagyunk, és a Tátra látványa ismét lenyűgöző. Csattognak a fényképezők. Sorra vesszük a csúcsokat, völgyeket a Krivántól a Bélai-Tátráig, majd kényelmes tempóban elindulunk a parkoló felé.
Délután megkeressük szállásunkat, ahol egy kis vacsorát készítek a pár éves konzervemből. Ezután még meglátogatjuk a helyi vendéglátó egységet egy korsó sör erejéig. Először kapunk vissza szlovák eurót, a 2 centesen ki is szúrjuk a Krivánt. A csapos néni csak csodálkozik, hogy mit nézünk az érméken. Megmutatjuk neki, és látszik rajta, hogy ez számára újdonság.
8 óra felé már fekszünk az ágyunkban, és lélekben készülünk a holnapi napra, melyet ma egy nagyon szép túrával készítettünk elő.
