A kulcsrész csak A0-lal
Reggel 6 óra körül keltünk. A kempingben még mindenki aludt, a nap ekkor bújt elő a hegyek mögül. Tiszta volt az ég, szinte egy felhő sem volt az égen. A szokásos reggeli készületek után kávé- és teafőzés után Sanyi elkészítette 15 tojásból a Borostyán rántottát. Majd meleg vízben megmosdottunk, összerendeztük a kocsiban felszereléseinket, amit előző nap csak bedobáltunk, és 8 óra körül gurultunk ki a kempingből. Stollhofot elhagyva impozáns látványt nyújtottak a napfényben fürdő falak. A belépő (2x1,45+1,45 euro) befizetése után rövidesen a parkolóban voltunk.
Gyors pakolás után, fél 9 körül, a már megismert úton indultunk el a falak felé. Menetközben megtudtuk a Betty und Paul beszállási helyét, és tovább haladva elértük a táblával is jelzett Duettsteig beszállását. Előttünk egy gyorsan mozgó osztrák pár volt. Ameddig beszereltünk és kiépítettük a standot, addigra már elindult a páros női tagja is. Éppen készülődünk az induláshoz, amikor az útról felkiáltanak nekünk: "Hajrá Debrecen!" Rövid beszélgetés, megtudtuk, hogy ők a Reinecke Fuchshoz mennek, én pedig tovább szemlélem az utat.
Az első 25 m-es kötélhossz kulcsrésze a néhány lépés után következő 5- bevágás. A homokórába viszonylag könnyű akasztani. Keresem a lépéseket, fogásokat, de nem megy. Nem ülök bele, mert nem fárasztó állni. Megpróbálom még egyszer, nem megy. Mögöttük egy újabb, magyar pár érkezik. Feladom, A0, és megyek tovább. Újabb akasztás, hasonló mozdulat kellene, de itt sem megy. Itt is A0. A további részen nincs probléma, a kis áthajlás nem fog meg. Fent vagyok a két pontos standban, és jön Sanyi is. Neki simán megy, ügyesen megtalálja a helyes mozdulatot.
Lent megállapodtunk, hogy váltott vezetéssel megyünk. De megkérem Sanyit, engedje át ezt a következő 30 m-es szakaszt. Egy újabb 5- bevágás. Szeretném szépíteni az előző hosszt. Elindulok, akasztok, megyek tovább. Akasztom a következőt, kihosszabítom, és ezzel már meg is van. Jól érzem magam. Egyébként is nagyon szép szakasza ez az útnak, de így, hogy sikerült még szebb. Kicsit bánt, hogy nem sikerült az előbb. De elhatározom, hogy itthon ezt is gyakorolni fogom, javítani kell a technikán. Ezután már öröm-mászás a napsütésben, rés és reibung. Egy újabb két pontos stand, felbiztosítom Sanyit is, akinek ez is remekül ment.
A következő rövid, 15 m-es hossz Sanyié. A végén egy kis kémény, nem túl nehéz hossz. A követlező 20 m az enyém. Eleinte nagyon érdes, szúrs a felület. Újabb bevágás, de ez már nem okoz gondot, és amikor felérek a standhoz, véget is ért a Duettsteig. Felértük a Draschgratra. A négy kötélhosszat, 90 m-t nem túl gyorsan, 2 óra alatt teljesítettük.
A 30m-es folytatás a Sanyié, egy gyönyörű 3+ gerinc. Jó fogások, lépések, élvezzük a mászást. Sanyi nem nézi meg tüzetesen a falrajzot, és keresi a gerinc végén az eddig megszokott két pontos standot. De ügyesen megoldja, és felszaladok én is mellé. Még a csatlakozópontnál megérkezik egy osztrák pár, akik nagyon szimpatikusan kivárják, hogy elmenjünk előlük. Nem agresszívak, mint a tegnapiak. A következő standban is ott vannak velünk. Itt egy hosszabb, 20 perces pihenőt tartunk. Beszélgetünk a férfival, kérdezzük tőle, hogy merre megy tovább. Azt mondja, hogy az asszony dönt. Ő pedig nem vállalja be a nehezebb 5-ös variánst.
Sanyival nézegetjük a falat, a nitteket, fogásokat. Enyém ez a hossz, és úgy döntök, erre megyünk. Jó fogások, lépések, tökéletes a kiépítés. Nyugodtan, megfontoltan túljutok a nehezebb részen, és elérem a következő egy pontos standot. Ez jól kiegészíthető a mellette lévő sziklán egy hosszú hevederrel, így biztosítom fel Sanyit. Jól megy neki is, megtalál minden lépést és fogást, rövid időn belül egymás mellett állunk. A következő 25 m-es 4- hossz láttán érezzük, hogy nemsoká' kész leszünk. Közben felér az osztrák pár, a fickó integet és gratulál a fal tetejéről. Jól esik nekünk, Sanyi szerint ő is itt szeretett volna jönni. Akár így, akár úgy van, nekem tetszik ez. Eljön Grazból egy 50-55 éves házaspár, szép napos időben másznak egy 200 m-es 4-es gerincet, aztán hazamennek. Jól érzik magukat, látszik rajtuk a békesség, a megelégedettség.
Az utolsó, 4- hosszt Sanyi ügyesen kimássza, és már biztosít is a fal tetején lévő egypontos standból. Nekem is jól esik ez a zárás. Minden aprócska áthajláson átmegyek.
Indulás után 4 óra múlva kezet rázunk egymással a 7 kötélhosszas, 170 m-es út befejeztével. Tudjuk, most nem jöttünk gyorsan, de érezzük, hogy sokat tanultunk. Nem csak a mászásra koncentráltunk, hanem figyelünk a kötélvezetésre, gyakoroljuk a standépítést, a váltott mászást. Jól eső érzéssel pihenünk a napsütésben, közben majszoljuk a csokit, a kolbászt, az almát. Közben pedig tervezzük a következő utat.
