Gábor első téli hegymászása
Indulás előtt pár nappal még hét fő jelentkezett a túrára, de szombat délutánra már csak négyen maradtunk. Szombaton reggel 7-kor én még Debrecentől ~1200 km-re voltam a Dolomitokban. Szállásunk környékét több centis friss hó borította, így indultunk hazafelé. A busz csak nagyon lassan tudott haladni. Bolzano kivételével szinte végig havazott, az utak állapota nagyon rossz volt, Ausztriában és Magyarországon is. Szinte végig csak 60-nal lehetett közlekedni, az autópályákat sem tisztították rendesen. Így a hazatérésem időpontja 3-4 órával csúszott, vasárnap hajnal 3/4 3-kor gurult be a busz a TÁG elé. Gyors pakolás, 1/4 4-kor indultam hazafelé. Megállapodásunk szerint 3/4 4-kor vesznek fel a fiúk a házunk elől - megállapítottam, hogy nincs sok időm. Hazaérve nem tudtam beállni a garázsba a 15-20 cm-es hó miatt. Így kezdetét vette egy hajnali, gyors hólapátolás, melyet Zolcsi fejezett be. A felszereléseim sem voltak még összepakolva, így még az is várt rám. Szerencsémre a fiúk sem voltak pontosan, így akkora értek ide, mire lezuhanyoztam. Fél 5 körül pedig el tudtunk indulni a már régóta tervezett téli túránkra. Az első napra, vasárnapra nem jeleztek valami jó időt, így abba maradtunk, hogy aznap egy bemelegítő túra keretében a Gutin-hágóból felmászunk a Kakastaréjra, majd visszatérve folytatjuk utunk Borsafüredre.
Kelet felé távolodva szerencsénkre az utak hó-állapota egyre jobb lett, persze így sem tudtunk gyorsan haladni. Magyarországot Csengersimánál hagytuk el, mert egy hónappal ezelőtt a Nagykároly környéki utak katasztrofálisan rossz állapotban voltak. Nagybánya környékén ismét el kezdett havazni, így a napütéses, felhők feletti túra esélyéről kezdtünk lemondani. A Gutin-hágóból a 3/4 10 körül felérve gyorsan összepakoltunk, és indultunk a sziklák felé. Kezdetben jól tudtunk haladni, nem volt túl mély a hó. Az erdőből kiérve viszonylag kicsi volt a látótávolság, hullt a hó és a szél is feltámadt. Emberi nyomokat nem láttunk a 15-20 cm-es friss hóban. Jó megérzéssel közelítettünk a célunk felé, kisebb kitérőket útba ejtve. A tisztás szakaszon a szél néhány helyen összefújta a havat, így helyenként fél, illetve egy méteres akadályokat képezett. A hágóból a nyári szintidő 1,5-2 óra a Kakastaréjig, de tudtuk, hogy ilyen hóállapotok mellett ez most több lesz. Így indulás után másfél óra múlva, ugyanott, ahol tavaly télen is, megálltunk ebédelni. Folytatva utunkat elértük a Secatura lábát, de innen kevés támpontot kaptunk a tájékozódáshoz. Egy ideig követtük a kissé lefelé tartó utat, de úgy gondoltuk, hogy jobb lenne az erdő felé tartani. Így kissé jobbra tartva bevetettük magunkat a hóba, melyben néhol combig süllyedtünk. Indulásunktól kb. 2 és fél óra telt el, mire elértünk a Kakastaréjt jelző táblát, de innen még bő 150 m szintemelkedés várt ránk. A korlát mellett haladó úton nem volt sok hó, ráadásul az is csak porhó formájában. Így az úton lévő sziklák, fák nagy mértékben akadályozták utunk. Feljebb érve, ahonnan szép időben már csalogat a szikla, most szinte semmit nem láttunk, csak a körülöttünk lévő fenyőket. Fent már rendesen fújt a szél, de tudtuk célunktól nem vagyunk túl messze. 3 és fél óra volt most szükséges, hogy fent legyünk a szikláknál. Mindent jég borított, teljesen már arcát mutatta a hely. A sziklák tövében egy pár perces pihenő után indultunk lefelé, mert a szél igen felerősödött. A hőmérő -12 °C-ot mutatott, a szél kb. 30 km/h erősségű volt. Visszatérve az erdőbe ismét jobb volt az idő. Közben néha hátrafordulva a felhők mögül sejtelmesen megmutatta magát a szikla, de csak néhány pillanatra. Lejjebb ismét lenyűgöztek a fák, most téli pompájukban. A néhány héttel ezelőtti őszi színeknek már nyoma sem volt. A naplemente most elmaradt, és a toronyig tartó folyamatos emelkedő nem esett annyira jól. A kocsihoz már sötétben, fél 5 körül értünk vissza. Ez a 6 órás túra úgy gondoltuk jó bemelegítés lesz a holnapi, fő célunkhoz, a Torojága megmászásához. Már csak Gabinak maradt a mai napon feladata, Borsafüredig kellett vezetni. A szálláson, mint mindig, most is kedvesen fogadtak. A napot pedig Sanyi jó voltából a már ismerős lecsós-tarhonyás csirkével és egy üveg borral zártuk.
